2013. június 28., péntek

Itthon

Némi orvosi hezitálás után ma hazacuccolhattunk a kórházból. Diéta, sok folyadék, fokozott figyelem. Na, és a jövő heti úszótábor is elmarad.

2013. június 27., csütörtök

Bent II.

Jön az sms a kórházi ügyeletestől, hogy most már biztos, még két napig bent kell maradnia a gyermeknek. Mert ő a kórlapjára ráírt egy hangszálműtétet is.
Ma - miközben én pironkodva próbáltam csendesíteni - fűnek-fának elmondta a kórházban, hogy a doktor bácsi nem jött délutáni vizitre, biztos elfelejtette. És azt is tanúsíthatom, pár óra alatt ki tudja az ember agyát szívni, és még egy képet sem lehet úgy csinálni róla, hogy ne beszéljen:
Már csak az a kérdés, hogy az itthon lévő gyermekünknél is lehetne-e esetleg egy hasonló akciót végrehajtani...

Bent

Nyugodt éjszaka, láztalan ébredés:


2013. június 26., szerda

Döntetlenes

Ma a nagyobbik gyerekünk behozta a "ki kerül többször kórházba"-versenyben eddig meglévő lemaradását, az állás 2:2. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor tegnap délután egyszer csak elaludt, de betudtam az év végi fáradtságnak. A hőemelkedésnél már kezdtem kicsit aggódni, a ma reggeli láznál és hasfájásnál pedig nagyon. Szerencsére megfogadtuk a doktornő tanácsát, a délután újra jelentkező fájdalmaknál a családfő rögtön indult vele a kórházba, én pedig a vacsorakészítést félbeszakítva vártam a hívást.
Vírus, gyulladt bélbolyhok, magas láz, részbeni kiszáradás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy így akár egy vakbélgyulladást is megelőzhetünk, és talán így a kruppra hajlamos kicsink sem kapja el az alattomos kórt.
Elkezdődött a vetésforgó, aminek szerencsére a hívásomra 10 percen belül megjelenő R. is részese, így megoldhatónak látszik, hogy mindkét gyerekünk mellett a nap minden percében legyen legalább egy felnőtt.

Akcióz II./16.

"Hol van a nínós autó? Hol van???? Jó, akkor most ezeket a nagy valamiket begyömöszölöm ebben a kicsi fiókba. Meg ezt is. És ezt is. Hoppá, mi volt ez a hang? Reccsent valami...

Aka, Aka, miért fekszel? Mit csinálsz itt? Anya, Aka beteg? Miért menjek el innen? Elkapom? Mit kapok el? Jól van, jól van, akkor megyek tovább.

Uppsz, csörög a telefon! Anya, csörög a telefon! Én is, én is, én is akarok belebeszélni! Én is! Ééééén iiiiiissssss! Na, végre! Apa! Apa hangja van a telefonban. Szia, apa! Hogy bújtál bele ebbe a kicsi valamibe? Apa eltűnt! Anya, apa már nem beszél hozzám. Nem adom oda. Nem akarom odaadni! De miért veszed el mindig tőlem????

Hova megyünk? Ebéd? Ez legalább jó hír! Én is kanalazok. Látod, milyen ügyes vagyok? Óh, ez mellément. Összekentem a nadrágomat. És a bodymat. És a hajamat. És a fülemet... Nem, neeeem, én is akarok még kanalazni! Itt van a boci a tányérban. Itt, a főzelék alatt. Mutatom az ujjammal is. Búúúú... Na, most a másik fülem is olyan lett. Mit nézel onnan alulról? Fogadjunk, nem tudod eldönteni, hogy az orromban cicikaka vagy főzelék van-e. Nem mindegy?

Golyócskát is kapok? Ez nagyon jó. Örülök neki. Eszegetek belőle. Jó, ezt most eldobom. Miért, miért? Jó buli. Most ezt is eldobom. Közben nézek a szemedbe. Látom, hogy nem örülsz neki. Miért veszel ki? De még van golyócskám. Ott is van... Hehe, ezt is sikerült eldobnom. A vizet is eldobom. Miért nem adod ide?

Hova megyünk már megint? Már megint aludni. Ti mindig idetesztek engem. Iszom még kicsit. Mégsem. Mégis. Tudtad, hogy ha fejjel lefele tartom az üveget, akkor csöpög belőle a víz? Aha, te is tudtad. Nem baj, hogy elvetted, úgysem vagyok már szomjas. Hasra fordulok. De azt azért még elmesélem, hogy...

Ha felébredek, jössz majd értem? Jó, majd szólok."

Szőkenős III.

Nézem az időjárásjelentést: - Jéé, nem stimmelnek a dátumok!
A férfi a háznál: - Mert azok a várható fokok...

2013. június 25., kedd

Boltos

A másodikak túlélő típusúak. Míg a bátyja mélyen alszik, ő félórás alvás után cincálja az idegeinket lelkesen segít a bevásárlásban:


Gyerekszáj XCVI.

- Anya, tudod, hogy kell hipnotizálni?
- Na, hogy?
- Az órát lengeted a szeme előtt, és akkor... (itt kicsit elveszítettem a fonalat) ...és akkor a szemei olyanok lesznek... (az ujjaival kis köröket rajzol a saját szeme előtt) ...mint a gabonakörök.
----------
Éppen valamilyen főzős műsor megy a tévében:
- Anya, szakácsfilmet nézel? És akkor megtanulsz mindenfélét főzni?

Értős II.

Sok mindent ért már, tudja, hogy mi mivel jár vagy mit kell vele tennie, hogy működjön.

Este, ha hívjuk fürdeni, lelkesen elindul utánunk, be a fürdőszobába, ahol rögtön a kád mellé áll, és ha nem azon nyomban tesszük bele a vízbe akár ruhástul is, már kezdi is a magas C-t. A vetkőztetés így egy szumóbirkózásra hajaz leginkább, és legalább még egy kar nem ártana hozzá.

Amióta nem passzírozzuk bele a fürdetőkarikába, szabadon garázdálkodik a kádban. Jórészt álldogál, és jórészt a kádnak abban a végében, ahol a vele fürdő bátyja is ülne, vagy állna. Aztán előveszi a fürdetőszivacsát, és kimeri vele a vizet a járólapra megmossa a saját pocakját, fejét, majd újra a pocakját. Ahogy mi is szoktuk.

Tudja, hogy a pelenkázás, öltöztetés, arc- és kézmosás csak egy időre veszi el a szabadságát. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ettől bármit is megértőbben fogadna, ugyanolyan hangosan tiltakozik minden ellen. Viszont emlékszik minden praktikára, amivel a figyelmét igyekszem elterelni, és az első éneklő szócskától a rágcsálható fogkefe kezébe adásán keresztül a kukucsolós játék elkezdéséig mindenre rögtön reagál, és partner benne.

Előkerül időnként a játékok közül a fehér rendőrautó, aminek a gombját megnyomva szülői fülnek kellemes szirénázó hang lengi be a házat. Aztán ha egy hasonló méretű és színű autót talál meg véletlenül, ami némi próbálkozás után is néma marad, fel is háborodik rendesen.

Ha beszélek hozzá, válaszol a saját nyelvén. A hangsúlyok változóak és a témához igazodnak. Hívásnál egy idő után megjelenik, rászólásnál méltatlankodik vagy a földre veti magát, viccelődő játékos megszólításnál hangosan nevetve velünk örül. 

Egyre többször mondja az anya és Ákos ("Aka") szavakat, és minden állat nyelve a búúú.

2013. június 24., hétfő

Kalandparkos

Ha a közelben nyílik egy kalandpark, adott a program a szabadság első napjára. Hétfő délelőtt kevesebb látogatóra számítunk, így a mienkéhez hasonló felépítésű (anyából és két gyermekből álló) formációval karöltve bátrabban vágunk neki a négy gyermek szórakoztatásának.
Amíg a nagyobbik gyerekünk a vérmérsékletének megfelelő játékokat kipróbálta...

...addig a kicsi is jött-ment (általában ellenkező irányba, mint kellett volna), hogy aztán végül a körülzárt homokozóban hosszasan elidőzzön:
Újabban, a szeparációs szorongás korszakába lépve, két árnyékom van, az egyik kisebb, mint a másik:

Értős

Vasárnap reggel tanakodunk, hogy menjünk-e, és ha igen, akkor mikor, a Gyerekszigetre. Végül eldöntjük, hogy elindulunk. A kicsi körülöttünk tesz-vesz, majd elrohan, és visszajön a szandáljával, nyomkodja a kezembe és mutat a lábára.

Gyerekszáj XCV.

Hosszas elgondolkodás után a kérdés: - Amikor mindannyian kicsik voltunk (és itt körbemutat négyünkre), akkor ki volt a felnőtt mellettünk? (majd hozzáteszi, hogy értsük, mire gondolt) A babaőrző?

2013. június 22., szombat

Edződős III.

Tényleg csak egy pillanatra fordultam el ahhoz a gyermekünkhöz, aki érthető módon némi figyelmet igényelne időnként tőlünk, és mire visszanéztem arra a gyermekünkre, aki az érkezésével kitúrta egyeduralkodói posztjáról az elsőszülöttet, ő már a medencében járt. Semmi gond, alig tíz perccel előtte szedtem ki belőle, öltöztettem föl és ADTAM RÁ SZANDÁLT. Rejtély, hogyan tudott átlendülni a keményre fújt falon ("fújok bele kicsit, Ábel nehogy ki tudjon belőle mászni"). Akkor sejlett föl előttem ismételten az érzés, hogy megszívjuk mi még ezt a tengerparti nyaralást egy ilyen önveszélyes kis tankkal.

A vacsorához készülődés egy, a lábamra tapadt nyivákoló gyermekkel már csak enyhe levezetésnek tűnt egy ilyen nap után, már az sem hatott meg különösebben, amikor a tésztát egy jól irányzott mozdulattal kiöntötte a tányérjából, mert akkor még nem sejtettem, hogy ugyanezt a gyermeket röviddel ezután a fürdőkádból is ki kell majd kapnom, miután BELENYOM EGY BARNAMACIT a fürdővízbe.

Öltöztetett már Ön minden áldott este fürdetés után egy ordító gyereket? Ha még nem volt szerencséje ilyen kellemes esti bulihoz, jöjjön el hozzánk! Teljesen mindegy, aznap hányszor fürdött, mindig ablakrepesztő hangon jelzi nemtetszését, ha ki kell szállnia.
Szerencsére egy ilyen nap után ő is elég fáradtnak tűnt, így viszonylag hamar visszatérhettem a kádhoz az addigra már szétmálló kakit kiszedegetni, majd mehettem kiszabadítani az egyedüli öltözködésbe belebonyolódott nagyobbik gyerekünket is a trikójából, ami foglyul ejtette őt.

Ha ezek után a szúnyogírtós repülő felébreszti mai edzőmet, lelövöm.

Edződős II.

"Tovább is van, mondjam még?" Ma ismét sokat tanultam az Életről. Ha... előrelátóbb lettem volna, megkímélhettem volna magam néhány apróságtól.

Ha nem a legkisebbik előtt öntök a saját bejáratú kis medencéjébe egy kis vizet ("jó lesz később, alvás előtt lehűtöm vele kicsit"), akkor ő nem mászik bele ruhástul.
Ha nem arra koncentrálok, hogy legalább a szandálját lekapjam közben róla, és inkább kikapom őt magát belőle, hogy levetkőztessem, akkor nem ázik el a ruhája és a pelenkája.
Ha nem felejtkezem el a szaglásbeli hiányosságaimról, akkor nem a pelenka lekapásakor jövök rá, hogy valamikor az elmúlt negyedórában bekakilt.
Ha nem ültetem vissza rögtön a vízbe, akkor most nem kellene medencét is fertőtlenítenem.
Ha nem döntök úgy, hogy a csöpögő gyermekkel berohanok a fürdőkádhoz, nem lett volna minden vizes bent is.
Ha előtte gyanút fogok a felhők láttán, nem a fürdetés közben kell kirohannom a két szárítónyi ruhát  (közülük az egyiket már felborult állapotából) a tető alá bementeni. 
Ha a fürdőkádbeli fürdés után nem hagy ki az agyam, és nem felejtkezem el róla, hogy minden egyes vízből kiemeléskor mekkora balhét csap, akkor nem fejeli le a mosógépet. 

"Tovább is van mondjam még?"

Mire a családfő a boltból hazaért, egy enyhén csapzott ént talált a konyhában, egy műanyag tányérkával lefedett darazsat őrizve (amiről később kiderült, hogy szentjánosbogár), egy nyugis zuhanyzásról álmodozva. Engesztelni azért tud ő, miután fölmérte az állapotom itthoni állapotokat, megszabadított a fenevadtól, megvillogtatott a szemeim előtt egy gyönyörű csokor virágot húsos szalonnát, majd nekiállt az általam már rég' óhajtott ablakmosáshoz.

Edződős

Vannak pillanatok, amikor úgy érzi az ember, szívesen elfutna valahova a messzibe. Ilyen pillanat például az, amikor reggel 8-kor egy reggeliből származó paradicsomfoltoktól színes, és már a nedves fűtől sáros (eredetileg világos színű) ruhás kisfiú visong és nyávog felváltva a korai ébredésének köszönhetően a teraszunkon. És ezen az sem segít, ha az apja segítőkészen elemet cserél a beszélő fúróban, majd mint aki jól végezte dolgát, elmegy a légkondicionált autóban a légkondicionált üzletbe vásárolni.

2013. június 19., szerda

Elpilledős

A kisfiú, aki nagyon elfáradt délre:

Ösztönös

Amióta a legkisebb rájött, hogy a fürdőkádban létezik a karikán kívüli élet is, már nem csak idővel akar belőle kimászni, az ellen is küzd, ha a maratoni esti fürdéseket a biztonságos szerkezetben kell kezdenie. Sokkal nagyobb buli neki, ha szabadon garázdálkodhat a kádban, hatvanhatszor fölállhat, és leülhet (ha nem csúszik el egy óvatlan mozdulatnak köszönhetően), így valamelyikünknek ugrásra készen mindig ott kell állnia a kád mellett (hogy legalább azt a kevés fogát ne törje ki).

Tegnap még sikerült egyesült erővel belehajtogatni az ülésbe (egyikünk a testét nyomta, másikunk a lábát cibálta, miközben őkicsisége visítva tiltakozott), de eljött az idő, amikor a folyamatossá vált panaszáradat elvágása érdekében ki kellett onnan menteni. Kiemeltem, és amíg a letapasztott ülést kiszedtem, a bátyja elé ültettem. A nagy hátulról átölelte, és ösztönösen szeretetteljes puszit nyomott a halántékára, a kicsi pedig félig hátrafordulva boldogan vigyorgott rá.

Ezek azok a pillanatok, amikor kétség sem is merülhet fel benned, hogy jó dolog a két gyerek, főleg, ha ilyen ösztönösen kedves gesztusokra képesek.

2013. június 18., kedd

Alkotós VI.

Még soha nem hallottam tőle, hogy tetszene neki egy kislány (csak engem akar feleségül venni, na meg R.-t és még az sem zavarja, hogy R.-nak van férje), de ha egy ilyen képpel várja a kis barátnőjét, L.-t a közös medencézésre, az már csak jelent valamit:
A képen mellette L. is látható, és a farmjuk sok-sok állattal, akik a tanyájukon élnek velük.

2013. június 17., hétfő

Akcióz II./15.

"Nem kérek több tápszert. Vizet sem kérek. Hova megyünk? Az ágyamba? Miért? Miééért??? És te hova mész? Ne menjél ki! Hallod? Ne hagyjál itt! Nem akarok egyedül aludni.

Hát, apa jól kiment. Itt hagyott. Jó, akkor alszom, elég álmos vagyok. Jaaaa, most jut eszembe, tegnap sem egyedül aludtam el. Apa! Apaaaa! Valaki! Héééé! Hol vagytok? Ha nem jön be valaki, sírni kezdek. Már sírok is. Halljátok? Nem? Akkor hangosabban sírok. Héééé, halljátok, hogy mennyire sírok? És azt is, milyen kétségbeesett a hangom?

Szia, apa. Milyen jó fej vagy, hogy visszajöttél. Jó, lefekszem. De te is feküdj oda a szőnyegre! Látod? Már fekszem is. Te is itt vagy még? Jó, jó, visszafekszem, csak megnéztelek. Sehogysem kényelmes, azért forgolódom. Melegem is van. És képzeld el...! Még mindig itt vagy? Jó, jó, csak megnéztelek. Akkor mesélek tovább. Hol is tartottam? Te miért nem beszélsz hozzám? Nehogymár elaludjál! Még nem mondtam el mindent. Itt vagy még? Jó, jó, látom, itt vagy, csak csendben fekszel. Én is visszafekszem.

Hogy én milyen király vagyok, hogy rájöttem a titokra! Hogy miért nem tudtam ezt eddig? És ha sírok, mindig ide fekszik valaki a szőnyegre mellém? Jól titkoltátok eddig ezt az opciót. Most miért gond ez? Majd pihentek később! Csak jobb így elaludni, ha van itt mellettem valaki... Hehehe, ezt holnap is eljátsszuk!"

Álmodós II.

És a következő párbeszédet sem képzeltem el, amikor a szülőségről álmodoztam:
A nagyobbik gyerekünk kihalászik valami zöldet a fürdővízből: - Itt van valami hányás.
Megnyugtató én: - Az nem hányás. Kelbimbó a vacsorából. Az öcséd füléből mostam ki.

A kisfiú, aki a hátával is eszik:

2013. június 15., szombat

Medencés

Az egész udvar zengett, amikor rájött, hogy őt most a jó kis medencéből kiemeltük, de már kékült a szája, a bátyja pedig már szó szerint remegett. Túlvannak az első itthoni strandoláson:

2013. június 13., csütörtök

2013. június 12., szerda

Jeles

Két napig morogtunk amiatt, hogy az óvodában eltűnt az óvodás gyermekünk váltószandálja, holott saját kezűleg hímeztem ragasztottam bele a jelét. Már ott tartottunk, hogy kiírunk egy papírra holmi kedves kérést a becsületes megtalálónak, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve belenéztünk az itthoni cipős szekrénybe... Ma reggel a családfő egy átlátszatlan zacsiban visszacsempészte a bűnös lábbelit a helyére.

Nyár végén pedig még egy garnitúra matricát és felvasalható figurát kell rendelnem a kisebbikünknek, aki a bölcsődei Manócska csoport új tagjaként folytatja pályafutását. Örülök is, meg nem is. Újabb mérföldkő előtt állunk.

2013. június 11., kedd

Gyerekszáj XCIV.

Esti fürdés előtt:
- Nekem két nagy ellenségem van: a hullámvasút és a hajmosás. És az óriáskeréktől is félek. Én olyan nagyfiú vagyok, aki fél az óriáskeréktől.
----------
Óvoda utáni lötyögés közben:
- Éhes vagyok, és szeretnék otthonra egy kislányt*.
----------
Kis barátnője a fejébe vette, hogy hazaviszi Ábelt, és ezt el is mondja neki:
- Neeem! Ő a mi kisbabánk!
----------
Téma köztünk, hogyan reagáljon, ha az oviban bántják vagy csúfolják. Igyekszem nem a tettlegességre nevelni, de nehezen érti meg (érthető módon), hogyan ne vegyen tudomást például azokról, akik lebutázzák vagy -hülyézik csak úgy:
- Anya, nekem ez nem olyan nehéz.

*Szeretne még egy kislányt is a családunkba, hogy "Ábelnek legyen barátja, akivel játszhat".

2013. június 9., vasárnap

Hasonlóság

Az egyikük nem szereti a krumplit, a másikuk a csokit sós keksszel eszi. Nem kell ide apasági teszt.

Najóvan'

Már kezdtem a későn jött nyár miatt az immunrendszerük fejletlensége fölött aggódni, no de nekik sikerült az utóbbi két napban az eddig elmaradt koszbevitelt bepótolniuk.
A nagyobbik gyerekünk csak addig tartózkodott a homokozóban, amíg mindkét lábát beásta, hogy aztán széthordja a homokot mindenfelé, majd ment is tovább, hogy minden mást is összeszedjen a lábaival és a ruhájával. És most ő a tisztább.
Méltán nevezhetjük a hétvége csúcspontjának azt a pillanatot, amikor a már nem kicsit mocskos kisebbik gyerekünk kiborította a kinti kukát, és az onnan előhalászott nedves kéztörlőt kezdte el szívogatni. Ezután az már meg sem kottyant senkinek, amikor a helyette kapott tisztával jártában-keltében megtörölgetett mindent, ami koszos és poros, és minden törlés után le is nyalogatta róla a foltokat. Van abban valami anyaszívet melengető, amikor egy izzadt, koszos nyakú, fekete körmű, rászáradt takonytól zöldellő orrú gyereket vihetünk be a lakásba.   

Újdonságos III.

...és mindeközben itthonról érkeztek a bizonyító erejű fotók arra, hogy...
...gyermekeink étvágya töretlen...
 
...esténként zokszó nélkül tették a dolgukat...
...és minden nekik szervezett programot nagy élvezettel fogadtak:

Köszönet mindezért a két gyerek melletti bébicsőszködést vállaló lelkes R.-nak!


Újdonságos II.

Lazulás. Könyvek. Jó kaják. Ráérős napok. Blogbarátos látogatás.
Semmi extra - de ez most nagyon jólesett nekünk.

2013. június 6., csütörtök

Újdonságos

Végül is egy könyv vagy esetleg egy dumaszínházas előadás is lehetett volna a születésnapi ajándék, de végül két teljes napos nyugalom sült ki belőle. Mi szülők mától olyat csinálunk, amit még soha, kettesben töltünk két napot és két éjszakát.
Hetek óta készültem rá, megkérdeztem bennünket ismerő emberek véleményét, és hallgattam rájuk, lefoglaltam a wellnesses két éjszakát. Annyira azért nem voltam bátor, hogy bárhol az országban kikössünk, viszonylag közeli helyet szemeltem ki, de igazából teljesen mindegy, hogy hol tudunk csak egymásra figyelni.
A megajándékozott semmit nem sejtett még akkor sem, amikor egy hónapja szóltam neki, vegyen ki két nap szabadságot, mert itthon van rá szükség, kérdezés nélkül megtette. Három napja viszont, amióta tudja, mi volt a cél, madarat lehet vele fogatni.

Így hát mi most - csak kicsit összekulcsolt ujjakkal - elutazunk.

Lépegetős

Annak az az apróságnak a lejegyzése, hogy a kicsink elindult, és jár, valahogy kimaradt eddig. Pedig bizony jár, nagyjából két hete igyekszik minél hosszabb távokat megtenni. Most még földre huppanás vagy az ölünkbe dőlés a vége, de szorgalmasan gyakorol, újra és újra visszamegy a szobába, hogy megkapaszkodva föl tudjon állni, majd kilépeget, erősen koncentrálva bekanyarodik és diadalmas képpel küzd azért, hogy hozzánk is elérjen:
A hétvégén megszabadítottuk a göndör fürtöktől is, így könnyebb a belekent kaját az étkezéseket követően vizes szivaccsal letörölni.

Nagyobbik gyerekünk hozzá képest igazi nagyfiú, de amikor csak ő van a látókörünkben, mégis olyan kicsinek tűnik még. A pólót viszont meg kellett örökítenünk, pedig elég hétköznapi módon került hozzánk, gondolom, máshol is egy ilyennel tér haza a fűnyíróért induló férfiember:
A héten az óvodai csoporttal az állatkertben jártak, és reggel, míg az információs karkötő a kezébe került, el is magyarázta, hogy ha elveszne, megmutatja a karkötőjét egy felnőttnek, aki majd fölhívja az ő anyukáját.

2013. június 4., kedd

Műsoros

Napok óta az óvodai záróünnepség lázában égünk, ki-ki a maga beállítottságának megfelelően éli meg a várakozás izgalmát.

Az óvodás gyermekünk időnként mormol az orra alatt egy-két sort valamelyik versből vagy meséből, aztán úgy tesz, mintha lebukott volna, és a szája elég kapva a kezét vigyorogva közli, hogy ő ugyan nem mondott semmit.
Az apja tegnap este áttanulmányozta a fényképezőgép leírását, hogyan tud a lehető legjobb felvételeket készíteni a nagy eseményről, majd reggel kivasalta a fellépő germeke ingét.
Én magam is hozzátettem a készülődéshez a magamét, este kifestettem a körmeimet.

Mozgós

Miközben a gyerekorvosnál a közel másfél órás várakozást végigjárkáltuk és -lépcsőztük, elkezdtem esélyt látni a nyáron néhány kiló ledobására. Ez a gyerekünk biztosan nem üldögél majd el akár egy órát is a homokozóban a játékokkal szüttyögve. Jelenleg a far- és combizmok edzése van terítéken. Nem, nem az ő izmaié.

2013. június 3., hétfő

Gyereknapos

Az időjárás megkönyörült rajtunk vasárnap délutánra, kimerészkedtünk egy köhögős nagyobbikkal és egy kruppos, orrfolyós kisebbikkel (és a magunk egészségi állapotáról már nem is ejtenék szót). A játszótér mellé dukál egy cukrászdai kiruccanás is, és milyen jól tettük, a hizlaló sütemények tőszomszédságában mini-utólagos-gyereknapi rendezvényre bukkantunk.
 





2013. június 2., vasárnap

Tapintatos

Az mégsem járja, hogy kisebbik gyerekünk harmadik krupp-rohamát éppen az anyukája névnapjára időzítse, így volt olyan figyelmes, hogy megvárta vele a következő hajnalt. A rutint már ismerjük, egy jó órát hármasban kint töltöttünk a hűvösben a szabad ég alatt, majd miután az nem segített, jött a kúp, és most megúsztuk a kórházat. A rutin a gondolatokban is tetten érhető volt, közben már azon gondolkodtam, hogy vajon milyen programokat kell a hét elejéről lemondanunk, ha mégis mennünk kell, és néhány napra bent tartanak bennünket. Összeszokottak vagyunk már ebben is, nem volt stresszelős kapkodás, csak aggodalmas figyelés. Őkicsisége sem pánikolt, vigyorogva örült annak, hogy mindketten körülötte sürgölődünk.

Már tudjuk, hogy ez a krupp súlyosabb a nagyobbik gyerekünkénél, korábban kezdődött, gyakrabban jön, és már azt is tudjuk, hogy a tél elteltével sem lélegezhetünk fel.Csakis az évek segíthetnek, ezért - bármennyire is szeretni való ez a kor - nagyon jó lenne, ha néhány évvel idősebbek lennének ők ketten.


2013. június 1., szombat

Napozós

Márpedig itt nyár lesz, ha akarja az időjárás, ha nem:

Névnapos

Reggel kinézve a teraszajtón először a köd, majd a megszokott képbe suttyomban bekerült új tárgy tűnt fel. Hát ez fogadott ott kint: