2017. április 19., szerda

Hogyan vásárolnak a körültekintő emberek (és hogyan csináljuk mi)?

Megfogalmazzák az igényüket és meghozzák a döntésüket, hogy nekik kell egy ilyen/szükségük van rá/most hogy belefér a keretbe, meglépik ezt a tervezett beszerzést (nálunk egyszer csak beüt a mennykő, hogy "dejólenne"). Utánanéznek a műszaki paramétereknek, a különböző márkáknak, azok előnyeinek és hátrányainak, összevetik a saját igényeikkel és adottságaikkal, majd megnézik, hol milyen áron tudják azt beszerezni (mi azon vagyunk, hogy "legyenjóóóónagy", és megnézzük azt az egyetlen üzletet, ahova van glamúr-kuponunk). Egy nagyobb tárgy esetében felmérik annak tervezett helyét, utánanéznek a termék méreteinek, és centivel a kezükben ellenőrzik, hogy jól gondolják-e, hogy az oda, éppen oda befér-e (mi úgy szemre megsaccoljuk a területet és hevesen bólogatunk). Mindent összevetve eldöntik, hogy hol és mikor szerzik be a terméket (mi sietünk, mert lejár a kuponunk, így hát a családfő jártában-keltében egyszercsak rátalál az egyik példányra egy totálisan másik üzletben, intéz egy gyors telefont élete párja felé, aki persze helyesel, és hipp-hopp megveszi, de legalább kivételesen kedvezőbb áron, mint ahogy a kuponnal együtt került volna). A kinézett helyet szabadon hagyják, hiszen oda tervezik a tárgyat elhelyezni (mi ültetünk egy sor borsót és egy almafát a sarokba, hogy azzal is kisebb legyen a hely, és bár én tessék-lássék lelépem a távolságot, de nem vagyok annak tudatában, vagy nem akarom tudni, hogy korántsem méternyit lépek). Amikor eljön az idő, a megfontolt emberek elmennek a kinézett üzletbe (mi már ezen ugye túlestünk, de legalább önnön nagyszerűségünktől eltelve a kezünket dörzsölgetjük, hogy "milyenjólesznekünk" majd a későbbiekben). A megfontoltan vásárlók elteszik a helyére a beszerzett árut, és kivárják az időt, amikor használatba vehetik (na, ebben legalább mi is így jártunk el). És utána az emberek kivárják, mikor vehetik birtokba az új kincsüket (mi pedig ekkor vesszük elő a centit, és rájövünk, hogy az új medencénk nem fér be oda, ahova terveztük).
Mivel levágni belőle nem tudunk, meghozzuk az eddigi egyetlen körültekintő döntést, és teszünk egy kísérletet, hogy visszaveszik-e az üzletben (nem is mertem megkérdezni a családfőt, hogy bevallotta-e, miért vinné vissza), sőt kínunkban még az is felmerül bennünk, hogy veszünk egy kisebbet is (és ezzel medence-nagyhatalmak leszünk), és a nagyot úgy gyári csomagolásban megpróbáljuk elpasszolni (itt felrémlik bennem a sógorom érdeklődő tekintete, amikor meséltük neki a hétvégén, hogy milyen jó áron vettünk bazi nagy medencét, és reménykedünk, hogy ők esetleg átvennék tőlünk a mi túl nagyunkat, de még az is megfordult a fejemben, hogy a szomszédék, akik nem a mi kis lekerített udvarunkon akarnák felállítani, talán szeretnének ilyet).
De most legalább jól sült el a dolog, simán visszavették az üzletben, és az árából pedig kijött egy kisebb mindenféle tartozékkal. Csak akkor röhögtünk fel, amikor Ákos - kiszúrva, hogy az apja éppen egy medencével súlyzózik a teraszon - megkérdezte, hogy "vettünk egy másik medencét is". :D

1 megjegyzés:

Lazac írta...

Szeleburdi Család!!! Istenem, sírok :D:D:D:D