2017. május 20., szombat

Hétzáró

A hetet elég mozgalmas nappal zártam, és mivel meglehetősen büszke voltam magamra, és úgy érzékeltem, hogy a családfő nem fejezte ki az elvárt lelkesedéssel ebbéli véleményét, így én mondogattam estefelé helyette, hogy milyen klassz vagyok. :D
Reggel fodrásznál kezdtem, festés, vágás - az utóbbit nem bántam meg, egy fokkal rendezettebbnek érzem a fejem. (El is határoztam, hogy a következő alkalomra kiveszek egy nap szabadságot, és összekötöm kozmetikussal a dolgot - ennyi kényeztetés nekem is jár.) Aztán berongyoltam a munkahelyemre, ahol várt egy határidős teendő, amit (számítva arra, hogy úgysem kapunk szakmai segítséget onnan, ahonnan kellene) előrelátóan előkészítettem előző nap.
Közben megérkezett a nemrég kilépett kolléganő is a papírjaiért (jövő héten újra jön, nem sikerült a megfelelő szerveknek megfelelő tartalommal kiállítaniuk), akivel közös ebédet terveztünk. Többen lettünk volna, de a másik kolléganő lebetegedett közben, így csak a főnökömre vártunk, aki végül egyórás csúszással csatlakozott hozzánk. (Ők mindhárman egy intézményből érkeztek korábban. Emlékszem, akkortájt úgy éreztük, megszálltak bennünket, a fene sem gondolta volna, hogy mostanra én is hozzájuk csapódom.) Amennyire készültem erre az ebédre gyomorilag, olyan csalódást okozott, mert az IKEA-ban kötöttünk ki. Az ok: a főnökömnek vissza kellett néhány dolgot vinnie, és a határidő szorította. Így hát a jó kis ínycsiklandozó falatok helyett svéd húsgombócokat nyammogtam, ami már tíz éve sem ízlett, most sem esett jól. Aztán meg még meg kellett küzdenem a hirtelen jött ötlettel, hogy körülnézhetnék a rég látott műintézményben némi vásárlási céllal - nem hiányzik ez most a pénztárcánkban. Ezért csak a sorok között haladva félszemmel sasoltam a kínálatot, és megállapítottam magamban, hogy ajaj, tudnék költeni, az biztos. (A gondolat egyébként azóta is a fejemben van, lehet, hogy mégis visszatérek a közeljövőben a kínálatot végig böngészni.) Mire végeztünk, megérkezett a főnököm édesapja, akivel megismerkedtünk (mondom én, hogy teljes jogú tagja lettem a csapatnak), majd szét is váltunk, mert ők viszont vásárolni készültek. A volt kolléganő visszaszállított a kocsinkhoz, az épületbe már nem mentem be, átültem a járgányba, és hazaindultam. (Hát, nem sokat termeltem a cégnek, az biztos.)
Itthon volt annyi eszem, hogy nem ültem le a szokásos délutáni kávéra, inkább nekiugrottam a takarításnak. Mire Ákosért indulhattam a suliba, már száradt a kő, így nyugodtan indulunk neki a hétvégének.
Ma rokontalálkozó lesz otthon, 40 fő jelezte a részvételét, bográcsban főzünk, a gyerekek majd rohangálnak körülöttünk, mi meg elleszünk együtt. Becsomagoltam, a kocsi ismét tele lesz (a családfő morgott is, hogy egy éjszakára mi mindent készítettem, de a cuccok egy része lent marad). Vasárnap pedig sietünk vissza, színházba megyünk Ákossal és az osztályával.
Hát, kellemes hétvégét kívánok magunknak és nektek is!

3 megjegyzés:

Lazac írta...

Érezzétek jól magatokat a családos programon! :) Szép hétvégét kívánok.

Anikó írta...

Szép hétvégét nektek! :-)

elem29 írta...

Pihentető, beszélgetős ,szórakoztató hétvégét kívánok!
Svéd húsgolyó és Ikea menü nekem sem tartozik a kedvenceim közé. Közelünkben lévő Kikában szívesebben eszünk.