2017. május 2., kedd

"Itt van május elseje"

Hát, ez a munkaünnepe nagyon szuperül sikerült! Reggel még hezitáltunk a szomszédasszonnyal, hogy merre induljunk, aztán kitartottunk az első ötletnél (Hajógyári sziget, ami elég nagy ahhoz, hogy elkerüljük a politikai rendezvényt, ami szintén ott zajlott). Viszont ismét megállapítottuk, hogy lehet, be kéne ruházni egy autós bicikliszállítóra (ezen már hezitáltunk tavaly is, nyaralás előtt pedig még a bérlésen is gondolkodtunk, amikor Annamária itt teljesen ismeretlenül felajánlotta a sajátjukat kölcsönbe, ami sajnos nem volt kompatibilis a kocsinkkal, de magát a gesztust nem felejtettem el azóta sem), mert akkor elautózhattunk volna például a Dunakanyarba, és ott barangolhattunk volna. Így viszont a környéken maradtunk, az oda-vissza 16 km-es út miatt amúgy is rezgett a léc, vajh hogy bírják a gyerekek. (Hazafelé volt is már hangoskodás a szomszédék kisebbik gyereke részéről, hangosan jelezte, hogy ő bizony elfáradt, és nem bírja tovább - de bírta bizony.) Vicces volt egyébként ahogy haladtunk, folyamatosak voltak a vezényszavak, mikor hol megyünk, merre kanyarodunk, hol szállunk le a járgányokról és toljuk át az úttesten. Ismét megállapítottam magamban, hogy bár egy éve egy hasonló, de sokkal rövidebb kiruccanáson már a közepénél minden bajom volt, most meg meg sem kottyant a távolság, csak sokat számít az edzettségben a tavalyi kerekezéssel töltött nyár. És hát külön öröm számomra, hogy már Ákos sem panaszkodik tekerés közben, csak amikor már itthon leszállunk, akkor emlegeti a sajgó hátsóját.
Ott aztán letelepedtünk egy nagy rét kellős közepén, előkerültek a hátizsákokból az ütögetős játékok, és aztán nem volt megállás. Mindenféle felállásban folytak szabadidős tevékenységek (persze négy gyerek egymással nemigen tud ellenni, kihasználják a ráérős szülők jelenlétét, így mindig mozgásban tartottak bennünket is).



Egyébként csak addig voltak egy helyben, amíg elpusztították az elemózsiát. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen kimerítő program után elcsendesednek, de még mindig nem tanulok, de hiába hiszem, senki nem aludt délután (csak én), és futotta még az erejükből egy udvari hangos játékra estefelé. Ezzel a nappal beindult a kommunaéletünk is. Az arcunk lepirult, szokás szerint főleg Ábelé és az enyém, nekem a kézfejem is viszketett egész este.
Most pedig külön öröm számunkra, hogy a munkahét csak négynapos lesz, aztán jön egy újabb - reményeink szerint - napsütéses hétvége.

4 megjegyzés:

Annamária Pethő írta...

Allitolag valtozott a kresz es ha olyat vesztek, amit az auto hatuljara kell tenni, szurke rendszamtabla kell hozza, kulon le kell vizsgaztatni. Szoval a tetocsomagtartos lehet, h egyszerubb. Bar arra meg felrakni macerasabb a jarganyokat.

E írta...

Mi is a kerékpározás mellett döntöttünk, hasonló távot nyomtunk. :)
Örülök, hogy írsz. :)
Popianyu

Lazac írta...

De jó! Csodás idő volt, mi is bringáztunk a kicsikkel, és volt örömködés sok.:)

Grenadine írta...

De klassz lehetett! :)