2017. június 27., kedd

Én, a díszpinty

A családfő vigyorogva kérdezgetett tegnap este, hogy kedves voltam-e, és bátorító, és ugye nem kérdeztem semmit a záróvizsgán. Mondtam, hogy ja, ja, érdekes témák voltak (főleg a dolgozatvédéseken), tudtam volna ugyan érdeklődni, de még él bennem az emléke annak, amikor életem első ilyenjén jószándékúan kérdeztem egyet a vizsgázótól, és nem tudott válaszolni. Na, azóta hagyom őket. Hát, miért akarnék én rosszat nekik?! :-) Meg egyébként is ott vannak a tanárok, ők kérdeznek, ha szükségesnek érzik. Én meg ülök ott, és még mindig figyelnem kell, hogy "elnök asszony" mit gondol kérdés hozzám szól, aztán a végén mindent aláírni.
Aziránt is érdeklődött, hogy figyeltem-e végig. Igen, bár néha elkalandoztak a gondolataim, elfáradtam (kb. 4,5 óra volt szünet nélkül), viszont mivel keresték a tekintetemet közben, muszáj volt bátorítóan, figyelemmel, a felkészülésüket megtisztelve odafigyelni, hiszen ez az ő nagy alkalmuk. Bár a végére eléggé szenvedtem, mivel a büfében elszúrtak valamit, és alig volt valami harapnivaló, már a gyomrom is korgott, inni sem mertem, a szék is kényelmetlen volt. 
Tegnap tízen voltak az államvizsgázók, ma is annyian lesznek. Aztán visszatérek a sima hétköznapokba. És bár a főnököm tegnap felhívott és valamilyen új, fontos hírrel kecsegtetett, amit telefonon nem lehet megbeszélni (de ne aggódjak, mert nem rosszat jelent), hiába furdalja az oldalamat a kíváncsiság, a mai menet után is hazaveszem az irányt, mert nincs energiám kitömegközlekedni, majd onnan még hazabuszozni. Éljen a távmunka, az égető feladatokat hazaérve is el lehet végezni.

3 megjegyzés:

Vilma Kovakövi írta...

Jaaaaj, holnap nem akarnál véletlenül nálam is elnökölni? Meg holnaphoz egy hétre? *szépennéz*

Lazac írta...

"Elnök asszony" nagyon fáinul hangzik. :):)

teide írta...

Ugye, ugye? Nekem is mindig olyan furcsa ez a szituáció, és sokszor együtt izgulok velük. :-)