2017. június 18., vasárnap

Lovas-játszós születésnapi partyn jártunk

Szoktam lelkes beszámolókat írni, de a tegnapi délutánunk az egyik top-történet lesz még sokáig az emlékeinkben. Na, nem a mi szemszögünkből, persze, de végül is ha már a gyerekek szuperül érzik magukat, az félsiker nekünk is.
Szóval születésnapi bulira voltak hivatalosak a fiúk, Ákos a saját jogán (osztálytárs-barát volt a meghívó), Ábel meg valahogy beszivárgott mint kistesó (bár szerintem azért kapott ő is meghívást, mert előtte mi is kiterjesztettük a kerti partys kört az ünnepelt bátyjára, na meg persze az összes szülőre is). Persze megint ő volt a legkisebb, és mivel a leg(ön)veszélyesebb is, mi is ott maradtunk velük. Igaz, én próbálkoztam egy gyengét a családfőnél, hogy szerinte muszáj-e mindkettőnknek ott töltenünk a délutánt, és amikor megsemmisítően rám nézett, még hozzátettem, hogy persze nem a lábamat lógatnám, hanem a virágoskertet bazerálnám gazolnám ki, de ettől sem lett lelkesebb, aztán már nem folytattam az érvelést. Egyébként nem is bánom, hogy láttam az egész bulit, mert sajnáltam volna, ha csak utólag a beszámolókból és a képekből értesülök az egészről.
A bulit ott tartották, ahova az ünnepelt lovagolni jár. Pár ló, tanya szerű élet (a szegletekben gyerek magasságú csalánnal, amit persze megérintett néhányuk), kicsi ház a mindenféléknek, pottyantós budi... A pár tagjai, akiké a tanya, egészen úgy tűntek végig, mint akik baromira élvezik az egészet (de tényleg, és nem megjátszásból), és nem szolgáltatást nyújtanak. Már ettől hihetetlenül családias volt a hangulat. Volt még egy animátor srác, aki olyan játékokat hozott magával, amivel végig pörgésben tartotta a társaságot és szuperül kezelte a gyerekeket, név szerint szólította mindegyiket. A játékokat pedig úgy hangolták össze a lovasoktatókkal, hogy nem volt céltan tengés-lengés, akadt viszont közben lehetőség minden gyereknek lovagolni is, mégsem érezték úgy, hogy kimaradnak másból. Nekünk, szülőknek, csak figyelemmel kellett kísérnünk a gyerekünket, főleg Ábelt (na, meg lovat vakarni, mielőtt az oktató a felnőtteket is rávette, hogy ráüljenek), bár a végére én is eléggé elfáradtam és valamitől még izomlázam is lett.




A buli végére két telefonszámmal gazdagodtam, az animátor és a lovasoktató elérhetőségét is elkértem. Van egy olyan gyanúm, hogy a fiúk újrakezdik a lovaglást ősszel...

Na, és mi hangzott el a kocsiban, amikor a két csapzott és koszos fiúnkkal beültünk? Igen, igen: "És holnap mit csinálunk?" Aztán már itthon vacsora közben finomodott a kérdés: "Elmondanátok a következő hetek programjait, hogy mire számítsak?" Ez elég jogos igénynek tűnt, így elsoroltam a táborokat, napköziket és egyebeket. Mára pedig a Gyerekszigetet terveztük... talán az égiek megkönyörülnek rajtunk, és ez a gyengécske eső, ami most van, kitart, így jogosan maradunk itthon. Szerintem senkinek nem árt egy lötyögős nap, én meg olvashatok kicsit megsüthetem a sütit, ami a tegnapi napba nem fért bele.

2 megjegyzés:

elem29 írta...

Ez mennyire jó lehetett!Az utóbbi időben voltunk két olyan szülinapi partyn, ahol a gyerekeknek "szabad foglalkozásról"szólt a buli, az enyémek konkrétan megőrültek, öregedtem egy délután alatt néhány évet.

Lazac írta...

de szuper lehetett!!!!