2017. július 28., péntek

Beszélgetünk

Ősszel lesz 10 éve, hogy először találkoztunk, és ő ismer engem, én meg őt (ezek szerint) nem.

Vacsorát készítek, ő meg előszedi a porszívót:
Én: - Hova mész?
Ő: - Kiporszívózok fent, ahogy megbeszéltük.
- De ezt csak én mondtam, te meg azt, hogy ma ne csináljuk.
- Az olyan, mintha megbeszéltük volna.

Már a sütőbe rakom a töltött tököt, amikor beugrik valami:
Én: - Öööö, az, hogy te nem szereted a tökfőzeléket, azt is jelenti, hogy a tököt egyáltalán nem?
Ő: - Úgy bizony!
- De hát miért nem mondtad?
- Te eldöntötted, hogy ez lesz vacsorára, én meg tudomásul vettem.

7 megjegyzés:

Lazac írta...

:):):) majd kieszi a tölteléket, neked meg marad a tök.:):)

Vilma Kovakövi írta...

Azért szerintem tök jó, hogy ilyen engedelmes. :-) :-) :-)

teide írta...

áááá, nem, csak belátja, hogy bizonyos témákban nem érdemes vitatkozni. ;-) Egyébként egész jó lett a töltött tök (is).

Popianyu írta...

Arany ember...:-) :-)

krikszi írta...

Mert szeret. Ennyi��

krikszi írta...

😊😊 ez akart lenni az előbb.

a mesélő írta...

Jó ez így:)) A vicc, hogy ha direkt megkéri az ember őket valamire, akkor nem biztos, hogy túl szívesen csinálják:)