2017. július 17., hétfő

Cirkuszban jártunk

Szóval vasárnap, ahogy terveztük, útra keltünk, hogy megnézzük a Fővárosi Nagycirkusz Antarktisz gyermekei című műsorát. A tavalyi vizes hatalmas élmény volt számunkra, az idei jeges is, bár a fiúk kicsit hiányolták az állatokat, de Ákos végig nagyon élvezte, és végül Ábel is egészen jól elvolt. Bár a jegyeket már hetekkel ezelőtt megvettem és kifizettem, sőt Ákos bizonyítványát is lemásoltam, mert a kuponhoz be kellett mutatnunk, végül az indulás előtti napon néztem meg tüzetesebben a kapott e-mailt, és rájöttem, korábban kell menni, hogy a jegyeket még átvehessük. Ráadásul a vizes vb miatt a parkolás is kétségesnek tűnt (arrafelé amúgy sem egyszerű), ezért úgy döntöttünk, hogy busszal megyünk. Szerencsénk van ezen a téren, a közeli buszmegállóból induló járat a Hősök terén tesz le, nem kell átszállni. Mire a kiscsalád tagjai felébredtek (végre sokáig aludtak a fiúk is), elkészült az ebéd is, azzal a tudattal indulhattunk el, hogy lesz mit enni, ha hazaérünk.
Elbuszoztunk (Ábellel kétszer is átültünk, míg volt több szabad hely, mert nem látott ki rendesen az ablakon, végül háttal ültünk a menetiránynak, jó nagyokat sóhajtoztam az út második felében, mert már háborgott a gyomrom), aztán elsétáltunk a cirkuszig (és annyira nem is nyávogtak azon, hogy mikor megyünk az állatkertbe), elintéztük a papírmunkát, majd még volt idő a wc előtt sorba állni (minden, de tényleg minden női wc előtt sor áll, megfigyeltétek már?), aztán feltankoltunk a büfében is. És még így is várnunk kellett a kezdésre. Egyesek ezt szervezési hibának fogták fel és nem értékelték túlzottan az üres járatot:
Aztán mikor elfoglaltuk a helyünket (csak mondom, elég jó helyeket sikerült levadászni, jól láttunk, kényelmesen ültünk), az izgalom a tetőfokára hágott:
Jó hogy inkább túlbiztosítom magunkat ruhával, mert a jég miatt sokkal hűvösebb volt bent, mint kint. A műsor jó volt, élvezetes, látványos, nekem nagyon tetszett. A következő beszélgetést háromszor (szünetben, a végén és itthon este a szomszédokkal is) lefolytattuk:
Én: Jó volt, ugye?
Családfő: Igen, de a gyerekeknek nem annyira élvezetes, mint a hagyományos állatos.
Én: Miért? Ákosnak kifejezetten tetszett, és Ábel is egészen jól elvolt (bár a végén már a magunkkal vitt apró játékokkal játszott közben).
Családfő: Igen, de gyerekeknek nem annyira...
Na, a lényeg, hogy szerintem jó volt, és nekik sem árt egy másfajta cirkuszi műsort látni.
Aztán elsétáltunk a buszmegállóig, hazabuszoztunk, itthon megállapítottam, hogy egy ilyen nem túl hosszú programban is el tudok fáradni, aztán gyorsan megebédeltünk, kiteregettem a kimosott ruhákat, és elérkezett az áhított csendespihenő ideje.
Persze én bealudtam, és rossz nyelvek szerint két órán keresztül húztam a lóbőrt a nappaliban. Jó mélyen csinálhattam, mert arra sem ébredtem fel, hogy a gyerekek föl-lejárkáltak idővel.
Ébredés után láttam, hogy a szomszédasszony írogatott nekünk (van egy négyfős, ők ketten-mi ketten tagú privát messenger csoportunk), hogy estefelé szeretné megbeszélni velünk a hörcsögük (vagy tengerimalac, nem is tudom hirtelen) ellátását a nyaralásuk ideje alatt. A kutyájukat máshol helyezik el, bennünket nem akarnak terhelni (meg talán tudják, hogy munka előtt és után sok időt vagyunk távol, nem akarják, hogy a kutya annyit várjon ránk), de a kis szőrös ott maradt nekünk. Mondjuk gyanakodhattunk volna, mert még egy teljes hét van a nyaralásukig (csendes lesz az udvar, mert a mi gyerekeink meg akkor lesznek anyunál), miért is akarnak tárgyalni velünk, de amikor egy üveg borral jelentek meg a teraszunkon, kapcsoltunk is. Így hát ők boroztak, én meg ittam még egy kávét, a gyerekek is üdítőztek és nasiztak közben, megbeszéltük, mikor hozzák át az állatot, aztán elfecsegtünk mindenféléről. El is ment az este, így kicsit kapkodva készültünk fel a mai napra.
Ákos az utolsó táboros hetének vág neki, ahova én hordom majd - két öltözet uszodás cuccot kellett bepakolni. Ábel pedig délutánonként intenzív úszótanfolyamra jár - neki is egy uszodás garnitúra került a táskájába, plusz nekem egy váltópapucs, mert őt be is kell kísérnem. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy fog nekik tetszeni.
Aztán hétvégén leköltöznek mamához. Nem is bánom, hogy vége a táboros heteknek, komolyan nehezebb és fárasztóbb, mint mikor iskola-ovi van, és Ákoson is látjuk, hogy elfáradt, hiszen neki nem is volt még nyári szünete, rögtön belecsapott a lecsóba. Majd a mama-hotelben, ahol nincsenek különösebb szabályok és a hét végére meg totál elcsúsznak a napirenddel, kipihenik kicsit magukat.

5 megjegyzés:

krikszi írta...

Azon az első képen már az fb-n is besírtam... :D

teide írta...

Töretlen jókedvvel várakoztak. :D

Lazac írta...

Biztosan érdekes lehetett ez az előadási is. :)
Akkor a jövő héttől ti is feltöltődtök kicsit? :)

Vilma Kovakövi írta...

Biztos nem akartok festeni egy kicsit, amíg nincsenek itthon? Vagy lakást felújítani? :)

Vivien Vincze írta...

Az a várakozós kép a fiúkról nagyon ott van :) ... De jó kis jövő hetetek lesz, és az a külön jó benne, hogy biztos a fiúk is és ti is várjátok már :) !