2017. július 11., kedd

Éjszakai csihipuhi és kis vegyes

Oké, hogy már hetek óta sóhajtozom az eső, a levegő felfrissülése után, de amikor az éjszaka azzal telik, hogy hol ablakokat csukogatunk, hogy aztán nyitogassuk, majd a következő rohamnál újra bezárjuk, az nem jó buli, na! Viszont legalább megöntöződött úgy igazából a kert, és a szomszédék napvitorlája (amivel az egyik szeles hétvégén már ketten hosszasan küzdöttünk a szomszédasszonnyal) ismét leszakadt - ők biztosan nem fognak neki örülni, de olyan viccesen simul most a bejárati ajtajukra.

A héten a családfő főnöke nyaral családostul, szombaton pedig kerti partyra vagyunk hivatalosak Ákos eddig volt tanítónénijéékhez (aki a családfő ifjúkori baráti társaságának tagja). Az előbbiek évek óta nem nyaraltak úgy, hogy igazán nyaralásnak megfelelő időjárást élvezhettek volna, az utóbbiaknál pedig mindig rossz időbe fordul a kerti buli. Duplán terhelt ez a hetünk ilyen szempontból, aggódtunk is, mi lesz belőle, bár ahogy elnézem, ma még jó idő lesz.

Aztán, ha már nincs itt a macska, cincogott is az egér-családfő. Gondolta, napközben menetben beugrik az uszodába és elintézi az úszótábort és a -tanfolyamot. Csak ezt felejtettem el, hogy a szervezők honlapján olvastam, csak délután négytől lehet befizetni. De most már ő is tudja (és nem, nem balhézott velem miatta), végül este ment vissza (szerintem örült is, hogy a medencéző fiainkat rám hagyhatta). Kaptunk mindenfélét, bérletet, nekem 10 alkalmas belépésre jogosító kártyát (Ábelt még be kell kísérnem), leírást, házirendet (egésznapos táborosat és intenzív tanfolyamosat) - Ákos már rutinos táborozó, de picit aggódom, hogy az én kis ugrifülesemet ott kell hagynom ismeretlen emberekre. Remélem, épségben adják vissza minden nap. A családfő meg dörzsöli előre a kezét, hogy a jövő héten ő üres lakásba ér haza munka után, és lesz minden nap egy nyugodt órácskája. Hát, ja, a nagyszülők nélküli életünkben mi már az ilyen alkalmakat is tudjuk értékelni.

A napokban a kerületünkben lomtalanítás van. Már minden felületen hetekkel előre harsogták a szokásosat: mit lehet kitenni, mikor és hogyan. Aztán meg a cég, amelyiknek az a dolga, hogy elhordja a kidobott cuccokat, többnapos késésbe került, így nagy szeméthalmokat kerülgetünk már egy jó ideje mindenhol. Egyébként valahogy most úgy tűnik, hogy mindenhol nagyobbak a kupacok, mintha az emberek most akarnának mindentől megszabadulni, ami egy fél élet alatt felhalmozódott náluk. Pontosabban olyan, mintha minden egyszerre vált volna feleslegessé minden háztartásban a környékünkön. Eléggé háborús állapotok uralkodnak most errefelé. A polgármesterünk írt is a cégnek levelet, hogy ugyan mire számítson az ő népe, meg is kapta a választ, emberhiánnyal küzdenek, de majd most összekapják magukat, a szabadságon lévőket is visszarendelték. Most meg hallom, hogy ideértek a buckalakók, és éppen püfölnek valamit. Engem nem zavar, hogy összeszedegetnek mindenféléket, de az a szilánkokra tört szeméthalom, amit hagynak maguk után, borzalom.

Történt még az is, hogy a családfő kitartásának köszönhetően többszöri hosszas próbálkozás után tegnap este végre elérte a hárombetűs szolgáltatót, akiktől a tévécsatornákat, internetet, soha nem használt telefonvonalat megrendeltük (ez utóbbira soha nem volt szükség, de a csomag így csomag). Már vagy 12 éve náluk vagyok, mindkét költözésnél hordoztuk magunkkal őket, és a díj meg szépen lassan emelkedett, néha kaptunk plusz ajánlatot, de olyanokat, amire nekünk nincs szükségünk. (Mondják is mindenhol, hogy ez a cég is csak az új előfizetőket becsüli meg.) Pedig még akkor sem cseréltük le őket, amikor az előző munkahelyem egy másik szolgáltató azonos csomagját fizette volna plusz vezetői juttatásként (dolgoztam itthonról eleget érte), mert nem láttuk biztosítottnak a hasonló színvonalú szolgáltatást. Eddig a hárombetűsnek nem volt igazi alternatívája a lakóhelyünkön, de most végre megjelent a kerületben totális lefedettséggel egy új szolgáltató is, aki kétharmados áron kínálja ugyanazt a szolgáltatást. Hívtak pár hete a hárombetűstől (biztosan érzik a vesztüket), hogy majd hihetetlen ajánlatot tehessenek, de mondtam, hogy este kellene beszélnünk, amikor ehhez értő ember közelében vagyok. Csörgött is aznap este a mobilom, egyet, de mire felkaptam, letették, és azóta sem jelentkezett senki. A családfő hívogatta őket, de a megnövekedett ügyfélforgalomra hivatkozással csak az automatát hallgathatta meg újra és újra. Így hát most, bármennyire is nem akartam, váltásra szántuk el magunkat, de ezt valahogy közölnünk kellett a szolgáltatónkkal. Tegnap végül csak sikerült elérni ott valakit, a családfő mondta is, hogy nincs harag, de hát pénzből élünk, és muszáj lesz a hosszú kapcsolatunkat megszakítanunk. Rögtön lett alternatív ajánlatuk a számunkra, ezt-azt kicserélnek, adnak pluszba még ezt-azt - mindezt a konkurencia árán. Pénteken már jön is a kütyükkel a szerelőember. Érdekesek ezek a dolgok, nem?

Most viszont, a totálisan érdektelen bejegyzés megírása után ideje összekapnom magam, mert elkésünk a munkából.

2 megjegyzés:

Lazac írta...

Monnyanak le!!! Nekem is ajánlatják már, hogy váltsak, mert akkor jönnek a kedvezményekkel, meggondolom ezek után :)

teide írta...

Próbáld meg, Lazac, érdemes!