2017. július 25., kedd

Gyerekmentesen itthon

Szóval az van, hogy hiányoznak a fiúcskák. Már nagyon vártuk ezt a hetet, a csendet, a nyugit, a felnőttes ritmust (és biztos, hogy jót tesz az idegeinknek is), de nagyon hiányzik a napi sok ölelés, puszi, és sok minden más. Már vasárnap is nehezen hagytam ott őket, a tervezettnél két órával később indultunk (jó, ehhez hozzájárult az is, hogy a húgomék is kijöttek, és elfecsegtük az időt). Ráadásul estefelé focimeccsre készültek (a helyi csapat, aminek az öcsém is tagja, játszott edzőmeccset a szomszéd faluéval), és úgy mentem volna én is velük. Talán még a családfő is belement volna, ha mondogatom kicsit, de nem akartunk az éjszakába hazaérni. És hát az időt sem akartuk húzni, nehogy este nehezebben engedjenek el a gyerekek.
Búcsúzkodás, ölelés, még egy puszi, még egy integetés, majd futottak medencézni. Így hát kicsit elárvultan beültem az autóba a családfő mellé, és elindultunk. Viszont legalább nem bőgtem. :-) Most még nem annyira találjuk a helyünket, tegnap este majdnem itthon ragadtunk (de hol van az előírva, hogy mindig menni kell valahova?!), aztán végül csak elindultunk legalább vásárolni. Röhögve jöttünk ki a Decathlonból este 9-kor, mert szokás szerint többet költöttünk, mint akartunk (mint a gyerekek, akik beszabadulnak a cukorkás boltba, és végre volt időnk nézelődni, ami máskor nem annyira jön össze), és felváltva biztattuk egymást, hogy "na, de mennyi mindent vettünk, és már őszre előre" - persze főleg nem magunknak. A családfő már csak legyintett, amikor odaérve rögtön a gyerekrészlegre trappoltam el, de végül azért azokat is beszereztük, amiért elindultunk.
A ma esti program mozi lesz, majd szerdán miután reggel haza is érkeznek a kitisztogatott szőnyegeink, megugorjuk a kanapé-kihúzós és alatta feltakarítós projektet is. A csütörtök ismét a szórakozásé, talán elautózunk eltekerünk a Római-partra hekkezni.
A fiúk jól vannak mamánál. Vasárnap este Ákos kétszer is hívott bennünket Viberen, picit aggódtam is, hogy hiányérzetük van, erre hétfőn már meg sem csörrent a telefon, akkor meg az volt a bajom. Én azért beszéltem anyuval, elmesélte, miket csináltak, mit ettek - mindenről tudok, azt hiszem. Szerdán Ábel keresztanyukája értük megy a saját fiaival, és együtt töltik a napot. Jó kis programot talált ki nekik, és csak este viszi őket haza. Addig anyu is tud pihenni. Kell is, mert a hét második felében már érkeznek a húgom gyerekei is, a fiúk is ellesznek az unokatesókkal.
Szombatra strandolást terveztek (a húgomékkal), de az időjárástól függ, mi lesz belőle. Aznap este széles körben sütögetni szerettünk volna, de kiderült, nekik színházjegyük van, öcsémék pedig elmennek nyaralni. Mi meg majd eldöntjük, mi legyen.
Hát, nyár ide, vagy oda, munka az van, így most el is kezdek készülődni hozzá.


3 megjegyzés:

Lazac írta...

Ismerős, amikor elmennek akkor előtte örülsz, aztán amikor ott vagy(tok) egyedül, akkor meg nem találod a helyed. Pont így vagyok most én is. :):)

E írta...

Szerintem én is akkor húztam ki a kanapékat, amikor a gyerekek nem voltak otthon. :):) Második este honvágyra hivatkozva haza kéreckedtek mamától, úgyhogy további felmérések a lelkiállapotunkról nem készültek. :)
Nem bántam én sem, hogy hazajöttek, bár már rendszeres, hogy hazatértük után egy percen belül összerúgják a port....Mintha csak itthon lehetne veszekedni. Akkor gondoltam arra, hogy kimaradt egy negyed a vízilabda meccsből, de kár, de hát na.... :)
Popianyu

Vivien Vincze írta...

Nálunk sajnos nincs ilyen Mama-hotel :) , úgyhogy erről nem nagyon van tapasztalatom, max. annyi, amikor Máté eltávozik egyedül a pótnagyihoz, de már akkor is nagyon szokott hiányozni, úgyhogy nem tudom mi lenne velem, ha mindkettő elutazna :) , de gyanítom, hogy ez mint nálad, legkésőbb egy nap után sírnék-rínék és lehet, hogy visszakérném őket :) ...
Az viszont milyen jó tud lenni, hogy kettesben vagytok, na ez azért szuper lehet :) ! Jól is teszitek, hogy kihasználjátok :) ...