2017. július 13., csütörtök

Lassan folydogálnak a nyári hétköznapjaink

Most is meg kellett párszor említenem, hogy ideje lenne a birkanyírásnak, de nem jutottunk el a szokásos "nincs idő-moooost?-jó, majd holnap/hétvégén/jövőhéten" körig, hanem egyszer csak nekiállt a családfő, és végig tolta a fejükön a hajnyírót. Hallottam, amikor mondta a fürdőszobában az egyik fiúnak, hogy jobb lesz így nekik a jövő héten az úszótáborban/-tanfolyamon. Szerintem is.
És íme, megszületett a Tojás-család:
A napok viszonylag gyorsan telnek, ahogy krikszi is írta, máááár szerda volt tegnap, kettőt megyünk, aztán ismét kitör a hétvége. Örültem a viharnak (pontosabban az esőnek), jót tesz a kertnek, a növényeknek, és örülök a kis lehűlésnek is, ami mára érkezett meg, felfrissülünk kicsit. És azt sem bánom, hogy hétvégén nem utazunk és nem mi látunk vendégül másokat, mi megyünk először egy grill partyra, majd cirkuszba. Nagyívű terveim nem nagyon vannak ezen túl arra a két napra (de szerintem nincs is rá szükség), minden apróság az otthonunkhoz kötődik, úgy mint házimunka, házi koszt és házi láblógatás.
Újra és újra számolgatom, hány hét van még a szabadságig (lassan fogynak a hetek, napok), jó érzés, hogy még sok időnk van a nyárból. Még mindig vannak elvarratlan szálaim a munkában, amikkel várok erre-arra, reményeim szerint lesz idő befejezni azokat is, hogy tényleg nyugodtan jöjjek el két hétre.
A biciklizést sem adtam fel, de a mindennapos azzal járást nem erőltetem, mert mentálisan megterhelő, meg macerás váltóruházni, és sokkal hosszabb így az utazással töltött idő is. Végre talán találtam egy útvonalat, ami majdhogynem végig lefedett bicikliúttal vagy -sávval, bár így teszek egy nagyobb kerülőt (28 km oda és vissza). Igazából nincs gondom a távolsággal (ezt is megélhettük, bár kicsit kocsonyásak a lábaim, amikor leszállok a járgányról, de jól bírom), még mindig a kátyúk és az úthibák, meg a figyelmetlen járókelők és autósok okoznak problémát (jól felidegelnek néha, ahogy körül nézés nélkül elém lépnek a bicikliúton, hogy jó nagyot fékezzek, vagy majdnem elcsapnak a járgánnyal ott, ahol nekem van elsőbbségem). Nem tudom, mennyire illő az én koromban, de tegnap beintettem egy kölöknek, amelyik bár először finoman ösztökéltem őket, hogy ugyan húzódjanak már egy irányba félre a bicikliútról, végül csak közöttük tudtam elhajtani, az egyik meg még be is szólt. Én mérgemben mutattam egyet neki, az utolsó csúnya szó az övé volt, de legyen vele boldog, nem kelt fel hiába.
A városban gőzerővel folynak az előkészületek a vizes vb-re. Felmerült bennem, hogy mekkora élmény lenne valamelyik versenyszámot élőben látni, de erős a gyanúm, hogy nem vállaljuk a tömeget. Így csak azt próbáljuk lekövetni, milyen lezárások és egyéb változások várhatók a következő hetekben, hogy ne szívjuk meg nagyon. Engem annyira nem érint, a családfő meg majd jól elkerüli ezeket a helyeket remélhetőleg.
Hát, így vagyunk most, kicsit csendesebben, de ez is kell néha.

4 megjegyzés:

krikszi írta...

Most váltjátok be a biziért járó cirkuszjegyet?
Hát, én is visszaszámolom már a napokat a szabiig....

Lazac írta...

Tojás-család! :D:D:D:D
Nagyon találó, de irtó cukik így a fiúk, és Csapos is persze :):)
Itt vidéken is van egy két marha, aki amikor kiszáll az autójából, megfeledkezik mindenről, és birka gyalogos módjára közlekedik, és fordítva is van ilyen. Tegnap nekem is vészfékeznem kellett, mert egy pasi simán átszaladt előttem a bringaúton, miután kiszállt az autójából, én meg majdnem eltanyáztam. Csúnyákat mondtam, bevallom :)

Vilma Kovakövi írta...

Nekem hiányoznak Ábel fürtöcskéi. ♥ :)

Dius írta...

Á, most jól eszembe juttattad, amikor mèg nálunk is mindenkinek ilyen egyenfrizurája volt. Most meg többet foglalkoznak a fèsülködèssel, mint èn. 😁
Azèrt ez a 28 km biciklizès nem gyenge...