2017. július 27., csütörtök

Még mindig ketten és csendesen

Végül is nem voltak nagyívű terveink ezekre a napokra, meg egyébként is már annak is örülhetünk, hogy van egy kis szusszanásnyi időnk, így különösebb csalódást nem érzek, hogy nem úgy csaptunk bele a lecsóba, ahogy mondjuk jópár éve tettünk volna egy hasonló helyzetben. Nem járunk bele az éjszakába, csak úgy öregesen elvagyunk kettecskén. Persze más lett volna a helyzet, ha a gyerekmentes héten mondjuk mi is elutazunk, így viszont a munkás hétköznapokban az jelenti a luxust, hogy hazaérve nem kell egy második műszakot lenyomni, hanem a saját tempónkban elvagyunk. Idén ugye nem terveztünk festést sem, ami totálisan kitöltené a napokat. Igazából de, felmerült bennem, csak a tavalyi alsó szinten végrehajtott ámokfutásnak már alig látszik eredménye után bölcsen úgy döntöttünk, hogy idén nem szorítjuk be a felső szintet - ez később is készült el, kevesebbet is vagyunk fent, ezért még annyira nem visít festőhengerért.
Így hát lazulunk kicsit, kedden például inkább elmentünk moziba. 3D-ben néztük meg a Majmok bolygója harmadik részét. Nekünk nagyon tetszett, és már az is nagy szó, hogy nem mesefilmet nézünk. Én meg rég' nem látott késői időpontban értem haza, volt is reggel másnapos-kialvatlan érzésem, ami a kolléganőm szerint már ital nélkül is jellemző a mi korunkban.
Aztán szerdára, mivel reggel visszahozták a tisztítóból a szőnyegeket, beütemeztük a szőnyegvisszarakós-előtte kitakarítós projektet. De mivel leszakadt az ég, és a családfő szerint inkább pihennem kellett, meg szerinte amúgy sem száradt volna fel könnyen a felmosás után, hagytam magam meggyőzni, hogy toljuk el a dolgot. (Bár a böjtje meglesz a halogatásnak, mert valamikor meg kell csinálnunk, az előbb meg majdnem átestem a felgöngyölt szőnyegeken a teraszajtóban.) Amúgy is elég fáradtnak érezzük magunkat esténként, ő is dolgozik rendesen, én is pörgök bent, hogy mindennek a végére jussak. Tegnap a munkában végre sikerült sok mindenen lendítenem, szerencsésen megoldódtak bizonyos kérdések, elég sikeres napot könyvelhettem el, ami nagyon feldobott. Egyre esélyesebbnek látszik, hogy a jövő héten viszonylag nyugodtan jöhetek el szabadságra.
Amíg mi robotolunk, a keleti végeken egy igazán nagyszerű napot tölthettek el a fiaink Ábel keresztszüleivel és az ő fiaikkal. Este kaptunk telefonos beszámolót és helyzetjelentést, miszerint szuper és nagyszerű volt nekik együtt egész nap (mondjuk nem csodálom, keresztanyu igazán jól összerakta a napi programot), mama meg, gondolom, tudott kicsit pihenni az unokás hét kellős közepén.
Még a hétvégén gondoltunk egyet, és megrendeltük azt a kerékpárszállítót az autóra, amit a szomszédék is vettek nemrég. Két nap múlva meg is érkezett a munkahelyemre a csomag, írtam a leendő szállásadónknak is, hogy van-e tárolási lehetőség, ahonnan pozitív válasz érkezett, így már semmi sem áll útjába annak, hogy biciklizzünk is egyet-kettőt a Balaton felvidéken. Közben szervezgetem, ütemezgetem a jövő heti itthon nyaralós elfoglaltságokat. Sajnos papiék (exbarátom szülei, akikkel valamilyen furcsa módon megmaradt a kapcsolat, és már családilag járunk hozzájuk látogatóba a telekre nyaranta) éppen nem érnek rá, így őket nem látogathatjuk meg. De annyi egyéb ötletem van, amiket itthoni pihenős időkkel tervezek kombinálni, hogy szerintem senkinek nem lesz majd panasza. Addigra már újra jó idő lesz, ezért a medence fóliája is lekerülhet, és talán én is lebarnulhatok kicsit elöl is, mert még mindig féloldalas vagyok a nyár eleji leégésem óta.
Már csak két esténk maradt a hétből, az én-idő utolsó momentumaként péntek reggelre beiktattam egy fodrászkodást is. Aztán nekiindulunk az útnak, hogy másnap hazahozhassuk a gyerekeket. Az agyunk át is kapcsolt szülői üzemmódba, vasárnapra már gyerekes programot találtunk ki, visszafelé szeretnénk megnézni a Tisza-tavi ökocentrumot, amiről nagyon jókat hallottunk, olvastunk, biztos nekik is nagyon fog tetszeni.
Hiányoznak ám nagyon, üres a ház a nélkülük.

7 megjegyzés:

Lazac írta...

Érezni lehet az írásodon is, hogy hiányoznak. Akkor vesz lendületet egy-egy sor, amikor róluk írsz.:):)

teide írta...

Tényleg, Lazac? :-) Nem sóhajtozok, vagy ilyesmi, csak egyszerűen olyan üres minden kicsit, meg valahogy egész nap ott vannak az agyamban, vajon mit csinálnak éppen, hogy érzik magukat... még azon is szoktam agyalni, hogy milyen ruha lehet rajtuk. :D Ez már a vég, nem?

krikszi írta...

A vég az lesz, amikor teljesen nagyok lesznek és kirepülnek... 😢
Érezzétek jól magatok most még ebben a pàr napban, jó lazulàst!☺

Vilma Kovakövi írta...

Pedig én úgy örülök egész héten, hogy végre nyugi van körülöttetek, de ezek szerint ti nem osztjátok az örömömet. Azt hiszem, ez a szülői lét lényege, hogy kipurcantok tőlük, de valójában így a jó. :)

Lazac írta...

Hát, de! :):) Megnyugtatlak azért még normális vagy ám :) ♥♥♥

teide írta...

Igen, krikszi, akiknek nagyobb vagy már felnőtt gyerekük van, szokták is mondani, hogy most élvezzük ki a pillanatokat. Egy ideig túlzásnak éreztem az ilyen intelmeket, de ahogy telnek az évek, egyre inkább átérzem.
Igazán kedves vagy, Vilma, hogy örülsz a nyuginknak! :-) Úgy valahogy... néha az agyunkra mennek, nélkülük meg üresek a napok.
Köszi, Lazac, megnyugtattál. :D

Lazac írta...

Megcáfolom Krisztit, nem lesz vége sohasem :):) Visszajárnak majd mint a bumeráng főleg kajálni.:):) Aztán meg ott lesznek az unokák, kezdődik minden előről, lásd nálam.:):):):)