2017. július 5., szerda

Nyári munkálatok

Mindig megvezetem magam azzal, hogy tudat alatt azt hiszem, nyár is, közalkalmazotti lét is, oktatás is - hát csak jönnek a laza napok, amikor majd jól unatkozom bent. Ehhez képest a teendők sorakoznak (csak éppen nehezített körülmények között, mert vannak olyanok, akiknél viszont kitört a nyár, és nem lehet őket rábírni a munkára), én meg csak pörgök mint a nyavalya, és délutánra jojóznak a szemeim. Persze nem minden megy simán, új körülmények merülnek fel, meg új szempontok, sőt új feladatok adódnak - én meg veszettül gondolkodom, hogyan oldjam meg egyesével őket, és ha elakadok, merre tovább. Mire az egyiket összerakom, a másik megreked - jó játék. Jobbkezem-kolléganő is szabadságon van, így még szót se nagyon tudok vele váltani gondolatcsere céljából, a főnököm is állandóan rohan, vele se nagyon lehet egyeztetni. De írogatom a listámat, hogy hétfőn mivel fogadom a kolléganőt, biztos fog neki örülni, hogy sokat gondoltam rá a napokban.
A szabadságomig még 3,5 hét van, már látom, hogy addig elleszek ezzel a sok mindennel, és csak abban reménykedem, hogy úgy jöhetek el, hogy itthonról nem kell tüzet oltanom. Azt viszont szentül megfogadtam, hogy a nyaralás alatt bizony egyetlen céges e-mailt sem olvasok majd - amióta ezt a felszabadító érzést pár éve megtapasztaltam, meglehetősen ragaszkodom hozzá, és azokra a napokra még azt is elfelejtem, hogy dolgozom valahol.
Annyira azért nem vagyok leterhelt, hogy ne induljak időben haza, így a késő délutánt már itthon töltöm a fiúk körében. Mindig vannak időszakok, amikor ők is jobban hiányoznak napközben, ez is ilyen. Talán a nyári szünet gondolata, a közösségi oldalakon szembe jövő családi nyaralós képek teszik ezt velem (de még mindig jobban örülök ennek a megoldásnak, amikor a nyár második felében megyünk szabadságra, mert így van mit várni). Amikor hazaérek, megszeretgetem őket, bár láthatóan ők is kókadtak, talán belefáradtak a hétköznapokba, és abba, hogy reggel ugyanúgy kelni kell (hétköznap ébresztjük őket, hétvégén viszont továbbra is maguktól majdnem a szokásos időben kelnek - ez amolyan gyerekdolog lehet, akkor nem alszanak, amikor lehetne). A napi időbeosztásnak köszönhetően este továbbra is fél 9-kor van takarodó, nincs ellenkezés, mennek is, mint a kisangyal.
A munka és a gyerekek rendezése mellett ott sorakoznak az egyéb teendők is. Ábelt végre elvittem a szokásos éves státuszvizsgálatra, egészen jól vizsgázott, de azért kaptunk egy-két jótanácsot és feladatot a továbbiakra. Ákos most két hétig az önkormányzati táborban múlatja az időt - ez elég király dolog, a kajányi pénzért nem csak őrzik őket, hanem csoportokba rendezve programozni járnak. Ma például Katalinpusztára kirándulnak busszal, tegnap kézműveskedtek, de várható még uszoda, falmászás és sok más jó. Egészen jólszervezett a dolog, minden nap délután kiteszik a faliújságra a következő napi programokat, látjuk, mire kell felkészülnünk. Ezután még lesz egy úszótáboros hét, amikor ő napközben lesz ott, majd Ábel óvoda után jár intenzív tanfolyamra - egyiket beadom, másikat kiveszem, aztán az elsővel megvárjuk a másodikat. Az a hét a munkaadóim kedvence lesz, mert reggel sem érek be időben, és minden délután a szokásosnál korábban le kell lépnem, hogy logisztikázzak.
Utána leadjuk őket mamánál, és eljön a mi hetünk, amikor kettesben leszünk itthon, és kivételesen nem festéssel töltjük az időt (bár a felső szint még nincs kifestve, alul pedig akár kezdhetnénk újra, de józanul lemondtunk róla erre az évre). Furcsa lesz a csend, ahol néha csak az én gyerekek utáni picsogásom és sóhajtozásom fog hallatszani, egyébként meg olyanokat csinálunk, amit sima hétköznapokon nem szoktunk (hétköznap esti programot csinálunk) vagy egyeseknek nem szabad (tévé előtt vacsorázunk).
Hát, így telnek a napjaink. Igen, azt hiszem, kicsit elfáradtunk mostanra.

2 megjegyzés:

Lazac írta...

Elhiszem, hogy várod már! Hamar itt lesz, hiszen a napok rohannak egyik a másik után. Hétvégén meg mi is találkozunk. ♥♥♥

kovtama írta...

Nem csoda, hogy fáradt vagy. Előre is jó pihenést. :)