2017. július 16., vasárnap

Szerepkör-váltások

Mikor túlestünk a szokásos szombati takarításon, kiültünk kettecskén a teraszra, és amíg vártunk, hogy felszáradjon a kő, kávéztunkam. Ez is egy olyan jó kis szokásunk, ami az évek alatt alakult ki; ahogy mossuk fel a követ a terasz felé hátrálva, utolsó pillanatban benyomjuk a kávéfőző gombját, kihelyezzük a teraszon az asztalra az innivalót, és lerogyunk ott egy kis pihenőre. Ilyenkor szoktam anyut is felhívni, ő már várja a hívásom, ha éppen a kertben molyol, a telefonja akkor is a zsebében van.
Amíg a fiúk lovagolni jártak, és felváltva vittük őket, az otthon maradó addig takarított és ebédet főzött, akkor is mindig szombatonként 10-11 körül hívtam, vagy a takarítás végével, vagy amíg a fiúk a lovon ültek. (Így nem láttam például Ákos lóról leesését sem tavasszal, éppen anyuval csacsogtam távolabb, csak a hangokból éreztem meg, hogy valami történt...)
Most is beszéltünk kicsit, már izgalomban van, várja a fiúkat, készül rájuk, ismét kérdezgetett konkrét kajákat, megeszik-e, előre vásárolgat hozzá, felhívta a figyelmemet, hogy mindenképpen rakjak nekik úszónadrágot a bőröndbe... Ilyenkor mindig megkérdezi, mit főzünk ebédre, milyen programunk lesz a hétvégén. Most, mondtam, szerencsére semmi extra, ránk fér egy pihentető hétvége, csak délután megyünk kerti partyra, aztán másnap meg cirkuszba. Nevetett, hogy a válaszom alapján ő azt hitte, hogy tényleg csak itthon leszünk. De, mondtam, hogy ha nem utazunk, és nem szervezünk min. 10 fő részére vendégséget, az már számunkra maga a pihenés.

Igazából nem is erről, hanem a kerti partyról akartam írni. Ákos tanítónénije hívott meg bennünket, még hetekkel ezelőtt csörgött rá a családfőre, és kérdezte meg, lenne-e kedvünk hozzá. Már akkor is furcsa volt számunkra, mert az elmúlt közel két évben picit más lett a viszony. Ők a családfővel már tizenévesen egy bandába baráti körbe tartoztak, aztán ez a kapcsolat megmaradt felnőtt korukban is. Nem voltak napi/heti érintkezések, de többször mentek együtt nyaralni, és öten évente négy-öt alkalommal a névnapjuk körül mindig összejöttek, ahogy teltek az évek, egyre nagyobb létszámban (a családtagokkal, születő gyerekekkel kiegészülve). És én ezt a társaságot is megkaptam a családfővel együtt, ahogy a "blogos csajait" is anno.
Emlékszem, kb. 9 éve az év eleji találkozón még nem vettem részt, aztán amikor nyár elején a családfő névnapja következett, és a szervező szerepkört magára vevő bandatag lány felhívta az időpont miatt, nem mesélte el neki, hogy milyen nagy változás következett be az életében. Hagyta, hogy kialakuljon a mindenki számára megfelelő időpont, majd előtte egy-két nappal minden magyarázat nélkül küldött nekik egy sms-t az új címmel. Azt nem tudom, hogy ki mire gondolhatott ezt meglátva, én paráztam, hogy háziasszonyként hogyan fogok egy soha nem látott baráti társasággal boldogulni, de amikor megérkeztek a lakásba, ahova nem sokkal előtte együtt költöztünk be, elég volt rám nézniük, azt is látták, hogy itt bizony családalapítás van folyamatban. Ki-ki a vérmérséklete szerint reagált, volt, aki nyíltan, boldogan együtt örült velünk, volt, aki visszafogottabban nem annyira kérdezett bele, hogy hogy lett neki ilyen hirtelen egy félidős terhes csaja.
Ennek a társaságnak volt tagja Cs. is, aki a véletlen folytán később Ákos tanítónénije lett. A baráti összejövetelek az évek során megritkultak, már egyre nehezebb volt mindenkinek megfelelő időpontot találni, és az utóbbi két évben egyszer sem jöttünk össze. Így hát mi át is álltunk a "tanítónéni, akit régen is ismertünk, de ettől még bizonyos határokat nem lépünk át"-üzemmódra. Bevallom, magánemberként számomra túl feszes, túl szigorú benyomást keltett Cs., bár az akkortájt kezdődő kapcsolatának hatására láthatóan lazult kicsit, aztán a tanító-szülő viszonyunkban árnyaltabbá vált a kép, és már az első évben is úgy gondoltam, hogy nagy szerencsénk van vele.
Azt nem tudjuk, hogy ez a meghívás miért éppen most jött, talán ő is úgy gondolta, hogy amíg tanítja a fiúnkat, ne keveredjenek a szerepek, most viszont már jövőre nem ő lesz az osztályfőnök, így ez nem kavarhat be. Mi szívesen és örömmel vettük a meghívást, és egy nagyon kellemes délutánt-estét töltöttünk náluk. Ehhez mondjuk oldódnunk kellett, kezdetben nálam már csak Ákos volt feszélyezettebb, furcsa volt számára a tanítónénit más szerepkörben látni, idő kellett hozzá, hogy ezt megeméssze. Ábelt szokás szerint semmi nem zavarta a szituációban, Cs. kisebbik fiával rögtön megtalálták a közös hangot (túlzottan is), és este hazainduláskor egy szutykos, túlpörgött gyereket vadásztunk le szíjaztunk be a bicikli hátsó ülésébe. Mi meg Cs.-val ketten, most hogy nem voltak ott a többiek a társaságból, úgy beszélgettünk, mint a barátnők, miközben többször emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy már nem Ákos tanítónénijével állok szembe, hanem a családfő fiatalkori barátjával.
Cs. felajánlotta, hogy ha megszorulunk a nyár folyamán, szívesen vigyáz a fiúkra (bár azt, hogy több napra is odaadjuk őket, nem vette komolyan). Már a biciklire küzdöttem fel magam, amikor még hallottam, hogy a családfő meg közös medencézést ígért Cs. kisebbik fiának, így hát az a gyanúm, hogy a nyár tartogat még számunkra közös program lehetőségét.
Jó volt, örülök, hogy összejöttünk velük.

3 megjegyzés:

Lazac írta...

Én amúgy bírom azt, hogy megörököltél bennünket :):):)
Jó program lehetett ez is. :):) Te meg általában mindenhez olyan nagy nyugalommal állsz hozzá, nem is gondolom, hogy egyszer valami balul sülhet el.:)

Popianyu írta...

Tantónéni váltás lesz? Hogyhogy?

teide írta...

Annyit mantrázzátok a nyugalmamat, hogy a végén elhiszem, pedig hidd el, nem vagyok én olyan nyugodt, legalábbis nem folyamatosan!

Popianyu, itt két év után új osztályfőnököt kapnak. Nem örülök neki... :-(