2017. augusztus 19., szombat

Gyerekmentesen 2.

Ugyan mit csinálhat az ember lánya és fia, ha idei második gyerektelen hetüket töltik? Először is lehet izgulni azon, hogy ahogy éppen hogy ott hagytuk a fiúcskákat mamánál, a kisebbik rókázással kezdte a hétfőt. Nem is egyszer kellett anyunak takarítania utána, amikor rájött, hogy jobban jár, ha betesz egy lavórt a szobába, aztán amikor megbeszéltük, diétáztassa kicsit, a beteg megrázta magát, és rántott húst evett ebédre, majd uzsonnára (!) is, és semmiféle nyavalyának nem mutatta jelét a továbbiakban sem. Így megnyugodhattunk, hogy bármi is volt ez, intenzív, de viszonylag rövid kifutású nyavalyát kapott el.
Persze nagy szabadságról azért nincs szó, mert dolgoztunk már a héten, mert persze ilyenkor szabadságot kivenni (most még) luxusnak tűnik, de a szalma szülők amikor hazaérnek munkából, élvezhetik a csöndet és azt, hogy magukon kívül nem kell senki mást ellátni. Ilyenkor például olyat is lehet tenni, ami egyébként szigorúan tilos, például a kanapén ülve filmnézés közben vacsorázhatnak, és nézhetnek olyan filmet, amit már csak azért küzdenek végig, mert nem tudják elképzelni, hogy mit hoznak ki ebből a sz@rból a végén.
És persze ki is mozdulhatnak, mert megtehetik. Ennek keretében a héten letudtuk egy-két szülői kötelezettségünket, mint például (óh, jaj, milyen rosszul hangzik) az iskolai tanszerek megvásárlása. Korántsem sikerült mindent egy helyen megvenni, még hiányzik egy-két apróság, de a jó része legalább itt figyel a kanapén, ahova három napja helyeztük, hogy majd megmutathassuk a célszemélynek.
Aztán ilyenkor el lehet költeni a még a kollégáktól névnapra kapott ruhás vásárlási utalványt is, bár nem teljesen így képzelhették a csajok, hogy gyerekpizsamák lesznek belőle, de ha az egyetlen nadrágból, amit szívesen megvettem volna magamnak, nem volt a méretemben, a ruha meg nem tetszett magamon, amit felpróbáltatott velem a családfő, és most egyébként is pizsamákra (meg még egy-két apróságra) volt itthon szükség, nincs mit tenni. Ha már arra jártunk, persze nem csak az iskolás kapott ezt-azt, mert arra is szoktunk figyelni, hogy az óvodás ne csak örökölt ruhákban járjon, neki is legyen például saját jogon kapott dinós pólója, mert anélkül nem kezdődhet el az óvoda. A családfő nagyon nem örült neki, hogy nem a női részlegen költekezek, a gyerek thermo felsőkön (pontosabban a szükségességükön) vívtunk is kicsit, de végül csak hazajött mindkét fiúnak belőle egy-egy.
Ezen kívül azért lehet másképp is kiélvezni a szabadságot, és például el lehet látogatni (végül nem biciklivel, ahogy az előzetes tervek szóltak) a Római-partra, és hekkezni egyet. Ha nyár, akkor az ottani hekk nem maradhat ki. Nagy kár, hogy elvileg ősszel lerakják a mobilgátakat, elveszíti a part a varázsát.
És végül megkoronázhatjuk a hetet egy péntek délutáni takarítással, alul-felül naná, hogy tiszta, csillogó és rendezett házba jöhessenek haza a csavargók. A melegben ez nem túl hálás feladat, viszont amikor végzünk vele, mindenképpen jó érzés fog el bennünket. Portörlés közben pedig el lehet mélázni azon, hogyan lehetne átrendezni Ábel szobáját, például lassan kaphatna ő is íróasztalt, hátha több kedve lesz rajzolgatni, és könyvespolcot, és... a családfő biztosan fog örülni a terveimnek. Főleg, hogy Ákosnak meg biciklit nézegetünk, de azt legalább elsütjük a születésnapjára, aminek nem örült először, de elfogadta, hogy egy ilyen tétel csak úgy nem hullhat az ölébe.
Mielőtt pedig elindulnánk ma a messzibe, hogy egyesüljön a kiscsaládunk, sütök két sütit is, mert a gyerekmentes szombat reggel alkalmas arra, hogy a délutáni családi hússütögetős összejövetelen mindenkit megörvendeztessek valami finomsággal.
Ha már Debrecenben járunk ekkortájt, ott maradunk és megnézzük a virágkarnevált is - már ha a hidegfront a barátunk lesz, és nem szakadó esővel fogadja a felvonulást.Visszafelé a poroszlói ökocentrumot vettük tervbe, de ez is időjárásfüggő, az érintettek még nem tudnak róla. A hét második felében én még dolgozom, a fiúk az idei apás hetüket töltik majd itthon (időt kapva némi itthoni nyugodt napokra), hogy aztán az óvodás visszatérjen az intézményébe, az iskolásnak pedig mindenféle megoldásokkal összelegózzuk az utolsó hetét (lesz egy-két napos szülői szabadság, én munkahelyem, meg talán kisbarátnős nap is náluk, cserébe kisbarátnő is jön hozzánk - ha úgy alakul). És hát tervezgetünk még egy margitszigeti zenélős szökőkutat, esetleg egy Tarzan Parkot, sőt még reménykedünk abban is, hogy a nyárköszöntő iskolás-barátos-szülős kerti bulit nyárzáró párját az egyik család - az ígéretüknek megfelelően - megszervezi. 
Hát, így vagyunk mi mostanság. A szokásos kicsit szomorkás nyárzárásra készülődünk, de egy percig sem unatkozunk.

Update: Na kinél és mikor romlott el a sütő? Igen, nálunk és most. Na, de felébredtek időközben a szomszédék, és már a második adag sült a konyhájukban. Csak figyelnem kell, nehogy megegyék. :D

6 megjegyzés:

Vilma Kovakövi írta...

Ha egyszer valaki megmagyarázná nekem, miért és hogyan lehetséges az, hogy a háztartási gépek érzik, mikor a legalkalmatlanabb a tönkremenésük.... :S

Vivien Vincze írta...

Örülök, hogy Ábel hamar túl lett azon a kis kórságon! Mi is hasonlóképpen szomorkásan, de nem unatkozva búcsúztatjuk a nyarat :). Gondolom már hiányoznak a fiúk, jónak ígérkezik a hétvégétek, na meg a maradék két hetetek is és remélem a sütitek sem fogyott el idő előtt :) ...

Lazac írta...

Milyen sütiket sütöttél? Csak, hogy megragadjam a lényeget :D:D:D
Már alább is kérdeztem, hogy mikor lesztek az Őrségben? Mi szept 22-23-24 és Cseriéknél, ha Ti is akkortájt, akkor ott (is) összefuthatunk. Kolos is jön :)

Királylány írta...

Nekem még működik (koppkoppkopp), de én ritkán sütök, mert béna vagyok, meg nem is szeretek sütni (az a sok ácsorgás, míg kihűl meg összekevered meg izé...és még el is cseszem... :)

teide írta...

Vilma, szerintem egy ilyen meghibásodás mindig rosszkor jön, mert csak akkor derül ki, amikor használni akarod azt, ami éppen felmondta a szolgálatot. Még nem is ellenőriztük, hogy most mi a helyzet...

Vivi, köszönöm! Hasonlókat nektek is!

Lazac, almatorta és meggyes-csokis muffin volt. 12 db muffin és a tortát is úgy szeleteltem fel, éppen tizenketten voltunk - nagyon kellett figyelnem, hogy mindenkinek jusson. :D

Királylány, én sem vagyok nagy sütögető, a bonyolultabbak mindig kifognak rajtam, olyankor el is megy a kedvem kicsit tőle, de ezek simán összejönnek.

Lazac írta...

Köszi a választ.:) Az egyiket :):)
Mikor mentek vagy terveztek menni az Őrségbe? Szuper lenne ott is összefutni :)