2017. augusztus 13., vasárnap

Így nyaraltunk idén

Hát megérkeztünk, és szuper volt.

A leglazább: én voltam (önmagamhoz képest), amikor a szombati hőségben a csomagolás helyett a közös medencézést választottam az udvaron, és csak vasárnap reggel álltam neki a bőröndök megtöltésének. Amíg én ezzel voltam elfoglalva, a családfő kemény munkával felapplikálta a bicikliszállítót az autó tetejére, majd magukat a bicikliket is, és - amikor csodák csodájára minden befért a járműbe - így is elindultunk 11 után, délután kettőkor pedig már el is foglaltuk az apartmanunkat.
A legbarátságosabbak: valóban a szállásadóink voltak, nem csak hirdették a honlapjukon. Családias hangulatban töltöttük a napjainkat. A félpanziós ellátást már három nap után uncsinak éreztük, de végül is nem volt olyan vészes. A két szobánk nagyon rendben volt, egy szavunk nem lehet, mint kiderült, idén újították fel. A kert nagyságban és gyerekszempontból ellátottságban nem közelítette meg a tavalyit, de - mivel az időjárás a barátunk volt végig - amúgy sem sokat tartózkodtunk "otthon". Amikor a végén elköszöntünk, a fiúk után én is kaptam két puszit a hölgytől, akit én az egyik tulajnak néztem.

A legkeményebb: a biciklizős napunk volt, amikor azt hittük, hogy nem lesz túl meleg, és az egész napot arra szántuk, hogy ráérősen elcsorogjunk Szigligetig (arra nem gondoltam, ott hogyan mászunk fel a biciklikkel a várig), aztán visszafelé a balatonedericsi Afrika Múzeumnál terveztünk megállni (ide eddig minden nyáron betértünk, nem is tudnám megmondani, mi vonz ennyire benne azon kívül, hogy a fiúk is élvezik), és amolyan nagyon lazának terveztük, akkor állunk meg, amikor akarunk. Aztán az előbbiig nem jutottunk el, mert Ákos nem bírta szuflával, túl kicsi már neki ez a kerékpár, bár volt egy olyan emelkedő, ahol én is toltam a végén a járgányt, az utóbbit viszont keresztül-kasul bejártuk, és a vállam meg leégett szokás szerint a nem túl meleg napon.

Azt hiszem, ezt is szoknunk kell még, magát a kerékpáros létet a megfelelő lazasággal kezelve, mégis összenőve vele, elfogadva, hogy így is el lehet jutni A-ból B-be. Na, és persze a családi edzettséget sem árt növelni (és itt nem a családfőre gondolok, aki Ábelt vitte még plusz teherként maga mögött).

A legpozitívabb csalódás: egyértelműen Reziben a Dinó park volt. Tavaly már lebeszéltük magunkat róla, olyan kopárnak tűnt a hely, elég drága belépővel pár kitömött állattal, de aztán idén mégis elmentünk, mert Ábel, aki dinós korszakát éli, dinócsontos múzeumot szeretett volna, erre Ákos észrevette a táblát, ahol hirdetik, és meg is osztotta vele rögvest az információt. És a belépő fejében mindent, de tényleg mindent kipróbáltak a fiúk, kiélvezték, hogy alig volt rajtunk kívül valaki, nem kellett sorba állni.





A legviccesebb: Ábel volt, aki bár már előtte tisztázta velünk, hogy de ugye a dinók tényleg kihaltak már, és mégis, amikor az állatok elkezdtek ordítani és mozogni körülöttünk, úgy megijedt, hogy a sapkáját elhagyva menekülőre fogta. :D Felvételünk nincs a jelenetről.
A legnyitottabb: kétségtelenül én voltam, mind a rodeó bika, mind a csónakozás kipróbálásában. Az előbbiről ne várjatok képet, legyen elég annyi, hogy az életemért küzdöttem abban az egy-két percben, végül fenn maradtam az állaton (és ez jóval nagyobb volt, mint amin Ábel fent ült), bár a combizmom, már ami van, másnap eléggé sajgott. Az utóbbit bizonyítom azért:

A legmeglepőbb: talán a családi találkozó volt. Nem a hangulata, hanem az, hogy még a szállásfoglalások körüli félrekommunikálások ellenére is csak sikerült összejönnünk, és Badacsonyban együtt töltenünk egy jó fél napot a húgomékkal. Ennek kétségtelenül örültek a felnőttek és a gyerekek is, sajnáltuk, hogy csak ennyi jutott, de jó volt így is.
És a legtöbbet látogatott helyszín: természetesen a strand volt. Mentünk rendületlenül, bár én annyira nem vagyok oda érte (a családfő mindig meg is kérdezi, akkor miért ilyen helyen nyaralunk, amikor válaszként csak rámutatok a körülöttünk buzgó gyerekeinkre). A szállásunk kb. 300 méternyire volt a vízparttól, így még autóba sem kellett ülnünk, vittünk mindenféléket, és időnként azért sikerült a parton is tartani a halacskáinkat.

A legpirosabb és a legrózsaszínűbb páros: mi voltunk a családfővel, én csípőtájékon, ő meg a felsőtestén bírt lepirulni.
A legbarátibbnak: az időjárás bizonyult, meleg volt a víz, kellemes az idő, a viharok is elkerültek bennünket, és a hűvösebb időkre szánt ruhatárunkat tisztán hoztuk haza.

A legkevesebbet használt eszközünk: a mobilom, amit általában a szálláson hagytunk. Sőt a laptop, amit filmnézés okán vittünk magunkkal, egyszer sem került elő (naná, hogy e-maileken sem néztem rajta), úgy megbújt a dohányzóasztal alján, hogy majdnem ott felejtettük.

A legtöbbet olvasó a családban: természetesen én voltam, reggel 5 és 7 között csak az enyém volt a világ a teraszon. Az enyém, és két könyvé, amit vittem magammal, na meg a hideg csapvízben feloldott nescafe-é.

A legnagyobb veszteségünk: a vízben gyűjtött kagylókat ott felejtettük az erkélyen (tényleg nem direkt, bár én nem nagyon örültem neki), és Ákosnak még nem mertük bevallani.

A legkellemesebb zárás I.: hazafelé jövet dél körül megleptük Biatorbágyon a Caffé Frizzo-ban Alessiát, akinél finomakat ettünk és ittunk, kicsit fecsegni is tudtunk.
A legkellemesebb zárás II.: este a hetet gyerekmentesen töltő és kisimult idegű szomszédainkkal koccintottunk badacsonyi borral a hazaérkezésünk örömére.

*sóhaj* Eltelt, jó volt, szép volt.
*mégegysóhaj* Ma a fiúkat ismét levisszük mamához, holnap vár bennünket a munka, meg az idei második és egyben utolsó gyerekmentes hetünk.

5 megjegyzés:

krikszi írta...

Szép volt :)

Vilma Kovakövi írta...

*dejóvoltolvasni* :)))
Tényleg süt belőle a nyugodtság és béke, meg a jó érzések, meg minden. Egyébként sem ismerlek túl idegbajosnak (ezt a blogtalin tisztáztuk is, hiszen rákérdeztem, szoktál-e ideges lenni és azt válaszoltad, hogy még csúnyán is beszélsz olyankor :D), de ez a bejegyzés mindent elmond. ♥ Nagyon örülök, hogy jól sikerült, remélem, még sok ilyenben lesz részetek. :) :*

Lazac írta...

Örülök, hogy ilyen jól sikerült a nyaralásotok.:):) A Dinó park is csudis lehetett!

a mesélő írta...

Ó ezt még olvasni is jó volt, asszem ki vagytok egyensúlyozva:))

Vivien Vincze írta...

Nagyon szuper lehetett ez a nyaralás, átjön a képeken és az írásodon is, hogy milyen jól éreztétek magatokat :) ! A rodeó bikáért minden elismerésem :) ...