2017. augusztus 2., szerda

Szünidödö

Voltak lájtos programterveim, amit aztán a nagy hőségre, meg a hajózási menetrend változására tekintettel felülbíráltam, meg egyébként is úgy gondoltam, hogy pihentetőbbre, ráérősebbre veszem ezeket a napokat, ezért többet leszünk itthon, mint máshol. Bár szerintem egyeseknek így sem lehet okuk panaszra.
Hétfőn délelőtt jártunk az ortopédián (gyalogoltunk, naná oda és vissza), négyen indultunk el, jött velünk az egyik legnagyobb plüss, aki aztán mire odaértünk, megvált a farkától (jut eszembe elő kell szednem a varrókészletet):
Az ortopédián hanyag tartás lett a diagnózis, ősztől az iskolásunk gyógytornára jár.
Aztán volt ilyen idilli pillanat is, amikor - miután a tablet némi ráhatásra kikerült a kezekből - játszogattak, közben énekelgettek, míg én ebédet készítettem:
Délután pedig visongva medencéztek egyet.

Kedden megnéztük, hogyan néz ki a közeli vizes játszótér, amit tavasszal kibővítettek. Hívtuk a szomszédékat is, így játszótárs is akadt. Jellemző, én egy hátizsákkal (benne innivalóval, tízóraira gyümölccsel, törölközővel, - minő vakmerőség - nekem olvasnivalóval) és egy játékos zacskóval érkeztem a kapuhoz, miután a két biciklis után loholtam végig az utcán, és abban a pillanatban a szomszéd apuka a két gyerekével csupán egy kulaccsal és egy vizes műanyag palackkal gurult be (bár mint kiderült, ők is hoztak volna ezt-azt, csak otthon felejtődött készülődés közben). Hát, ez a játszótér még mindig szuper, nagyon élvezték a gyerkőcök, mi meg az árnyas padon ülve őriztük őket a szemünkkel. Hazafelé a felállás hasonló volt, ők elgurultak hármasban, én meg hazafelé is loholtam a biciklisek után, bár addigra legalább már nem kellett azon izgulnom, hogy megállnak-e minden sarkon, mert betartották a szabályt:
Aztán a délutáni medencézésnél én is megmártottam a habtestemet (elvégre szabadságon vagyok), a családfő meg éppen akkor ért haza, amikor majdnem belefojtottak a saját gyerekeink a vízbe:
Ma vagy holnap egy tematikus játszótérre készülök velük, buszozással egybekötve, pénteken vendégeket várunk, és már vége is a hétnek. Ez most olyan ráérős hét lesz, de ráfér mindenkire.

A nagy ráérés közepette gondoltam egyet, beavattam a családfőt, aki semmi jónak nem szokott az elrontója lenni, aztán még a szomszédékat is, akik szintén vevők voltak rá, és pikk-pakk megszületett a döntés: az őszi szünetben együtt elutazunk. Mindig csak sóhajtozunk az Őrség után, meg őszi-tavaszi szünetben jut eszembe, hogy de jó lenne kicsit kimozdulni... hát most sóvárgás helyett cselekedtünk. Még időben léptünk, már alig találtam olyan szállást, ahol két család elfér, de sikerült (sajnos nem Cseriéknél, ahova visszavágyunk, mert náluk már nem volt két szabad apartman). Így hát amikor véget ér a nyári szünet, lesz mit várni.

6 megjegyzés:

Vilma Kovakövi írta...

De jó (lesz) nektek.... :-)

a mesélő írta...

Ez a legjobb a nyárban és a szabiban, hogy ráérünk egymásra és medencézhetünk:))

fenci írta...

Elárulom : én is mindennap megmártózom :-) ha meg nem, akkor reklamálnak ... de most ez van - élvezem én is meg ők is :-D nagyon jó programokat találtál ki, olyan ráérősek, igazi vakációsak. Jó pihenést nektek!

krikszi írta...

De jó nektek! Úgy összességében....az Őrség, jaj...:) nem is gondolok bele, hogy a jövő hétvégén mentem volna :(.

teide írta...

:-) Szerintem is jó nekem most, meg nekik is... szuper így ráérősen ellenni, főleg azzal a tudattal, hogy utána még négyesben megyünk nyaralni.

Lazac írta...

Mikor mentek? Mi a Tökfesztiválon leszünk ott, szintén családosan.:):) A Cseriéknél persze :)