2017. augusztus 22., kedd

Újraegyesültünk 2.

...és - bár tíz perc után már zsongott a fejem kicsit tőlük - idén már el sem engedjük őket ilyen hosszú időre. Anyu szerintem megkönnyebbült, hogy tehermentesítettük, de amikor tegnap délután telefonon megejtettük a "rendbenhazaértünk"-beszélgetést, éreztem a hangján, hogy hiányoznak neki egy egészen kicsit a kis manók.
Az utóbbi négy hétből mindösszesen egyet töltöttek itthon, meg is értem, miért mondogatta Ábel már vasárnap, hogy neki hiányoznak a katonái (valószínűleg így tudta kifejezni, hogy már vágyik haza).  Ő egyébként egy gagyi kis, valami automatából szerzett gyűrűvel várt a kapuban, addig be sem tudtam lépni, amíg rá nem erőltette az ujjamra. Így hát végre akadt egy pasi, aki eljegyzett. :D Ölelgettük egymást, felváltva bújtak hozzánk - bármennyire is jól bírják a mamás nyaralásokat, azért láthatóan már nagyon hiányoztunk nekik, és mi is örültünk, hogy újra együtt lehetünk.

Na, de mielőtt még hazajöttünk, megejtettünk pár programot is.
Először is, szombaton délután-este összcsaládilag sütögettünk az udvaron. Ilyen az, amikor nincs egy karmester, aki kitalálja és összerakja a menetet és a menüt, így a végén annyi minden kaja lett, hogy a fülünkön is az jött ki. Ritkán tudunk így mindannyian együtt bulizni, ráadásul a húgom a családfővel a megkésett születésnapi koccintását is megejtette párszor, aztán előre a szeptemberi születésnapok-névnapok is sorra kerültek, így viszonylag hamar vidámra koccintgatta magát ő is. A csúcs talán az volt, amikor cigánykerékkel bizonyította, hogy ő még bármire képes, persze a gyerekek és én sem maradhattam el. A videofelvétel és a fotók maradjanak a mi titkaink! Én még táncoltam is kicsit a családfővel, majd állandó lovagommal, Ábellel (bár ő hamar faképnél hagyott).
Aztán másnap, augusztus 20-án az időjárás ellenére nekiindultunk Debrecennek. Hívtuk anyut, az öcsémet, de a végén csak négyesben mentünk.
Persze először a nagyerdei játszótéren kezdtünk:
 ...majd ettünk is (volt, aki nyalókát, persze, mama egyhetes kajatortúrájából csak részleteket ismerve meg is értem, hogy nem annyira voltak éhesek):
Aztán a Stadion felé ballagtunk el, akkor már szemerkélő esőben, hogy megnézhessük a virágos kocsikat - még az eső sem szegte a kedvünket (Ákos újabban vagy megszeppenten néz a fotókon, vagy ilyen pofákat vág):
A mignonos kocsi volt az egyik kedvencünk:
A családfő persze a régi cipősdoboznyi kocsikat is nagyon értékelte:
Ezután volt az, hogy Ábelt elveszítettük a tömegben. Alig egy-két perc volt az egész (de lepergett a szemünk előtt minden...), és próbáltunk csatárláncot alkotva végigfésülni a területet, ahol özönlött az esernyős tömeg, amikor az emberáradatban egyszer csak szembe jött az apjával, és a kérdésre, hogy hol volt (az ember ilyen helyzetben tud ám hülyeséget kérdezni) azt válaszolta, hogy "hát titeket kerestelek", és egy picit talán meg volt azért szeppenve. Mi is tanultunk az esetből, muszáj egy szabad kezünknek lennie, amivel őt markoljuk.
Még előtte kisírt magának egy denevért, elég hamar kitalálta, mire használja:
Amikor már eléggé esett, visszakavarogtunk a kocsihoz, és hazamentünk anyuékhoz, aki pihenés helyett kajákat sütött-főzött nekünk. Későn jutott eszünkbe, hogy kéne valami sütit is keríteni, a városban nem kerestünk cukrászdát, a szomszéd faluban pedig nem találtunk sehol. Nagy nehezen lemondtunk róla, és a délután további része csendesen telt.
Hétfőn kora reggel anyu már ment dolgozni, mi pedig, miután kivártuk, hogy a mormota Ábel felébredjen, elindultunk a főváros irányába a Hortobágyon keresztül, és megálltunk a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumban. Csak ajánlani tudom (és nem csak kisgyerekeseknek), szuper, szép, kulturált, érdekes, jól szervezett - és még dicsérhetném hosszasan. Amióta megépült Debrecen felé az autópálya, nem jártam errefelé, nagyon szépen fejlődött a térség. El is játszottam a gondolattal, hogy ide még visszajövünk...
A fiúk felmentek a kilátóba (ott fönt az a három légypiszok az én kis családom):
 Megnéztünk szinte mindent bent is, kint is:
A 3D-s mozi fantasztikus, szép és hangulatosan mutatja be a tó élővilágát. Tényleg nagy élmény volt.
Valamikor a délután közepén indultunk haza. Itthon becuccoltunk mindent az autóból, és visszaállt a szokásos rend: én elkezdtem mosni, a családfő elment bevásárolni, a fiúk meg újra felfedezték az otthonunkat (Ábel ki is pakolta az összes katonáját várastul, lovastul, akik ádáz csatát vívtak a sárkányokkal), majd egy gyors vacsora és az esti rutin után mindenki a saját ágyában aludt el.

Ma még én is itthon leszek (a családfő még nem akarja a medencénket felszámolni, mert a hétvégére jó időt mondanak, én gazolást tervezek), aztán holnaptól dolgozom, a fiúk apjukkal töltik a hátralévő időt. A hétvégén kerületi napok lesznek, szuper kis koncertekkel, lehet, hogy belecsapunk a lecsóba kicsit.
A jövő hét már legó-hét lesz, Ábel óvodába megy, a hét közepén még elmennek hármasban a Tarzan parkba, aztán Ákos hol dolgozik velem, hol itthon leszünk. Én szombaton (kivételesen) dolgozom, kipróbáljuk magunkat egy üzletember-találkozón kapcsolatépítési céllal - bár már kicsit bánom, hogy kezdeményeztem, mert így lemaradunk a családi futóversenyről a Vadasparknál, amin tavaly a rövidke táv második felét Ábellel a nyakamban tettem meg.


10 megjegyzés:

krikszi írta...

Hű.... én elhiszem, hogy már vágytak haza. Szép mozgalmas nyaruk volt.
Ez a látogató- vagy bemutatóközpont tökjó lehetett - mostanában sok hasonló helyen jártunk, és én mindig elámulok, hogy néha egy "semminek" gondolt helyen, vagy témában -ból mit ki nem tudnak hozni, úgy, hogy az összes korosztály ráadásul élvezi is. Nagyon jókat találnak ki! én is úgy szeretem ezeket.

elem29 írta...

Virágkarnevál szerepel a bakancslistámon, olyan szép képeket látni!Nálunk is a kisebbik gyerek az, aki nem fogja meg a kezünket, mert elmondása alapján, mi szorítjuk és nem engedjük el sehová egyedül 4 évesen.

Vilma Kovakövi írta...

Nem lehetne a Tisza-tónál tartani a következő blogtalit? Ez csak egy kósza ötlet volt részemről, fogalmam sincs, mi van ott.... bár gondolom, nem ez volt a bejegyzés lényege, de eszembe jutott ilyesmi is. :)
Örülök, hogy azért összességében jól telt a nyár nálatok (is), úgy tudsz írni a programjaitokról, hogy látok magam előtt mindent. :)

Lazac írta...

Részemről benne vagyok egy Tisza-tavi összejövetelbe, akkor senkinek sem kell külön készülnie, ez is jó lenne :) Mint az Őrségben :)
Örülök az újraegyesítésnek. Mint nagyi el tudom mondani, hogy valóban megkönnyebbülés amikor eltávoznak, de egy hatalmas nagy üresség is marad utánuk. ♥♥

teide írta...

elem, minél kisebbek, annál önérzetesebbek...

A blogtalálkás ötletelést megvettük, van is javaslatunk a szállásra, amit kívülről szoktunk látni!

Vilma Kovakövi írta...

Nah, ezért érdemes volt ma felkelni. :)
Üdv: az értelmi szerző :P :D
Ui: már most nagyon várom :))))

Vivien Vincze írta...

Örülök, hogy újra együtt vagytok :)! Nagyon jó kis hétvégétek lehetett, a Virágkarnevált én is szeretném látni, de Debrecen olyan messze van, és még rokonság sem lakik arrafelé sajnos :) , de majd egyszer :)! Az ovi/suliig az idő már olyan gyorsan elszalad sajnos, de az a kevés is jól fog telni felétek is, ahogy olvaslak :) ...

krikszi írta...

Juhúúú, arra még úgysem voltunk :) tökjó lesz.

krikszi írta...

Ja, feltéve, ha mehetünk :D, ezzel nem számoltam... :D

Lazac írta...

Szuper, akkor, ha szépen nézünk intézitek majd a szállást? :):)