2017. augusztus 5., szombat

Végetért a hármas hetünk

Letelt a hármas hetünk. Jó érzéssel zártam le magamban, bár korántsem volt olyan zsezsegős, mint szokott lenni a szabadság, de jó volt így. Nem szoktam a melegre hosszasan panaszkodni, de ez, ami napok óta tart, már kezd engem is megviselni. Évekbe tellett, mire rájöttem, legalábbis elhittem, hogy ilyen időben az ablakokat totálisan be kell csukni, mert "bejön a meleg", viszont mostanra már ez sem segít. A tetőtérben estére 35-36 fok van, ott aludni fincsi. A családfő viszont még nem jött rá, hogy ilyenkor érdemes lenne leköltöznünk (ott tegnapra csak 29-30 fok volt), így hiába vetettem fel, idén is megtorpedózta az ötletemet.
A családfő egyébként is békának meteorológusnak lépett elő, és már vagy két hete minden áldott nap megnézi a jövő heti előrejelzést, és stresszel is meg is osztja velem, milyen idő várható a nyaralásunk alatt. Az már biztos, hogy ilyen meleg nem lesz, mint ezen a héten - abban viszont egyetértünk, hogy nem is baj, mert az ilyen tartós hőségben az ember már a vízparton sem feltétlenül érzi jól magát (és ezt exkolléganő-barátnő is így gondolja éppen nyaraló ismerőseivel egyeztetve - bár ők is ma indulnak a saját nyaralásukra, és talán magát vigasztalta kicsit), és akkor arról ne is beszéljünk, hogy ha más programra vágynánk, még nekiindulni sincs az embernek ereje. Házi időjárás-szakértőnkkel egyeztetve abban is azonos a véleményünk, hogy az a lényeg, legyen azért strandolós idő is, meg a hűvösebb is belefér - a víz van olyan meleg, hogy jó legyen belemenni, mi meg egyébként jól elleszünk mindenfélével. A családfő tegnap egy biciklis táskával jött haza - már nagyon készül a Balaton felvidéki kerékpáros kirándulásokra.
A tegnapot a kolléganőmmel és az Ákossal egyidős lányával töltöttük. A nagyobb hősök egyértelműen ők voltak, bevállalták a közel egyórás utazást hozzánk, cserébe jó kis napunk volt együtt. Reggel 9-kor találkoztunk a vizes játszótérhez közeli buszmegállóban, majd miután a gyerekek nyakig sárosak lettek, hazavánszorogtunk, és mi ketten asszisztáltunk a medencézésükhöz. Én nekiálltam az ebédfőzésnek (én is hős voltam a magam módján), a másik felnőtt pedig, aki elvileg hasonlóan felelősségteljes felnőtt, mint én, vízibombákat varázsolt elő a táskájából a gyerekek nagy örömére. A gyerekek nagyon tudnak az ilyeneknek örülni, még ha előtte hosszasan is küzdöttek a fürdőszobában a bombák megtöltésével (ami után fel kellett ott törölni mindenféle szétfröcsögő vizet), majd utána össze kellett szedegetniük a szétrobbant cafatokat - maga a dobálós élvezet tartott a legrövidebb ideig.
Ebéd után mesét néztek, társasoztak a gyerkőcök, mi kávéztunk és beszélgettünk, majd kicsit később ismét a medencébe engedtük őket. A családfő a munka végén hazaérve még a vízben találta őket, míg mi az egyre kisebb árnyékba húzódva felügyeltük az igen hangos játékot (és nem, nem a vendég kislány volt az, aki sakál módjára üvöltözött). A szomszéd gyerekek is kimerészkedtek, ők is vendéget fogadtak, és volt egy időszak, amikor a házi aquaparkunk teljes üzemben működött. A vendégeink valamikor öt magasságában nekiindultak a hazafelé vezető útnak (nem irigyeltem őket), a családfő ekkor hű kísérőjével szintén megmártózott a vízben. El nem tudom mondani, hányszor asszisztáltam a nap folyamán a fiúk öltözködéséhez, legalább tízszer cseréltek ruhát, még jó, hogy ez mindig csak egy-egy darabot jelentett.
Estefelé még végigvettük a szomszédasszonnyal a nyusziellátás fortélyait (kiderült, tart a nyusziharapástól, reméljük, nincs alapja a félelmeinek), a családfő pedig a szomszéddal a feltétlenül locsolandók körét (kiemelten az előző napon beszerzett mocsári hibiszkuszra és nemistudommármilyen dísznádra - mert miért ne elutazás előtt vegyünk és ültessünk ilyeneket). Most még jár egyet a mosógép, aztán délután nekiállok a csomagolásnak. Salalala, nyaralni megyünk!

4 megjegyzés:

Vilma Kovakövi írta...

Én azok táborát erősítem, aki becsukdossa az ablakokat dögmelegben, és nálam bevált a módszer. Viszonylag vállalható idő van a lakásban - 28 fok, de ez legalább tízzel kevesebb a kintinél, szóval egész jó, nem? :)

Jó nyaralást nektek, hidd el, 40 fokban már fürödni sem olyan jó a Balatonban, mert pocsolyává válik, szóval tök jó lesz jövő héten nektek, mert talán már nem lesz ennyire meleg.
Vigyázzatok magatokra és élvezzétek nagyon! :* :)

Dius írta...

Én nyaraltam már ilyen negyven fokos kánikulában, és az is jó volt. Igaz, én azon nyaralók közé tartozom, akik bármilyen időben tudnak örülni mindennek.
Csak csendben és halkan merem megkérdezni, a tetőtéri hőmérséklet miatt nem gondoltatok még egy klíma beszerzésére? Tudom, nem olcsó, de azt gondolom, bőven megtérülő befektetés..

teide írta...

Köszi, Vilma!

Dius, de, többször is, aztán meg nem hoztuk meg a döntést. :D Amikor beépíttettük a tetőteret, meg akartuk csináltatni a légkondihoz a kiállást (vagy hogy hívják), de a szaki lebeszélt róla bennünket, mert azt mondta, hogy az az új fajta szigetelés, amit alkalmaznak, sokat számít majd. Árnyékolót raktunk fel az ablakokra, az valamennyit segített. Mondjuk ilyen brutális meleg évek óta nem volt fent, ezért soha nem éreztünk különösebb kényszert a légkondira (meg az árára), én mondjuk nem is annyira vagyok oda a légkondiért, bár tudom, hogy az okos használata sokat segíthet. Hát, már idén sem lesz, jön a hidegfront.

krikszi írta...

Teide, jó nyaralást! és jó bicajozást! ehhez és a kirándulásokhoz ippppen jó idő lesz.... minket mindenki "lesajnált" a múlt héten, hogy visszafogott volt az időjárás, de én úgy örültem, hogy azt fogtuk ki, hogy elmondani sem tudom. Ahogy leírtad, 40 fokban már a strandon sem feltétlen olyan jó lenni.... és ha kifogsz egy olyan szállást, ahol dögmeleg van - ilyenben is voltunk egyszer... fúúúúú - akkor még menekülési útvonal sincs... szóval jó lesz ez!!! eső ne legyen, és szevasz.